2009. december 29., kedd
Polcfeltöltés
2009. december 24., csütörtök
Karácsony
2009. december 18., péntek
Betegség
2009. október 29., csütörtök
Vonatosan
A szent elhatározás, már az első pillanatban megdőlt. Amit készítettem nem mutattam meg a nagyvilágnak, vagy legalább is ezen a felületen nem. De nem mondtam le arról, hogy blogot írok, és rendes ember módjára szépen "vezetem" Tehát ez most ismét egy újabb próbálkozás.
Hosszú idő, sok türelem és kitartás kellett ehhez a falvédőhöz. S elárulom nem nekem, hanem aki rendelte. Szegény Zsófi még nyár közepén kért meg arra, hogy készítsek a kisfiának egy vonatos falvédőt. Sajnos azonban a lépés, a türelmem és az idő sem úgy jött és alakult, hogy ezt meg is tudjam valósítani.
Már rettentően szégyeltem magam, mikor megszállt az ihlet, lett egy kis időm és egy nap alatt, (úgy hogy semmit nem csináltam) kiszabtam a nagy darabokat a mesevároshoz.
Ezután "már csak" rá kellett varrni, apróbb részletekkel ellátni.....De elkészült és szerelembe estem vele. Nagyon megszerettem, s remélem új kis gazdája is sokáig használja majd.
2009. október 2., péntek
Új hónap, új fogadalmak
2009. szeptember 12., szombat
Megszületett
2009. szeptember 2., szerda
Egy gomb története
Sokszor megesik velem, hogy belépek egy üzletbe (méteráru, rövidáru) és olyan dolgokat is megveszek, amire egyáltalán nincs is szüksegem. Utána pedig sokáig nézegetem, mit is kezdjek vele. Szegények végül bekerülnek a többi anyag, gomb, szalag, csipke... közé.
DE neki szerencséje volt, mert egy kedves megrendelőm bizony táskát szeretett volna, s sikerült találnom egy jó kis puncs színű kordot. Egyből szerelmes lettem bele, s már be is indult az agyam, hogy az otthoni anyagok közül, mivel is fogom párosítani.
S hogy kerül a bross a képbe? Mindig készítek eladásra kitűzőt, s valamilyen oknál fogva egy táskán landolnak. Mert épp ők illenek hozzá, feldobják, csinossá teszik, vagy érdekes lesz tőle az egész. Így lett a "mandula virág brossom" egy díszítő elem a tatyó elején. Mintha oda találtam volna ki, méret, szín, forma stimmel. Tehát mindennek megvan a maga helye:)
2009. augusztus 28., péntek
Gondolatok a jövőről második felvonás
Egy hét alatt kellett beszoktatnom a gyereket a bölcsibe, úgy hogy közben értekezletre kellet mennem, osztályt díszítenem.... ráadásul az iskolám sem vette figyelembe apró gyermekemet, akit én cipelek minden reggel és megyek érte délután. Megkaptam három osztályban a magyar órákat, s a kollégák között a legnagyobb óraszámot. S amitől legjobban féltem az bekövetkezett, az egyik osztály az ELSŐ.
Imádom őket, még a legrosszabbakat is, de az első, az mégis csak első. Nagy megtiszteltetés őket írni, olvasni tanítani, de nagyon nagy munka és ezt igazán csak az érti, aki már tanított elsős pici tanoncpalántákat.
AMI elkeserít az alsós vezető negatív hozzámállása, minek okát nem tudom, bár sejtem. (nem szeret osztozni a gyerekek szeretetén)
AMI felvidít, az kislányom pozitív viszonya a bölcsődéhez. Egész jól viseli, és a gondozónők is szeretik, és ő is elfogadta őket. :)
Tehát fel a fejjel! Hajrá!
2009. augusztus 25., kedd
Küzdelem
A plüss ugye nyúlik, így adott, hogy közbélést kell ráraknom. Igen ám, de én olyan okos voltam, hogy ez eddig bevállt kedves kis közbélésemet leváltottam, azon gondolat okán, hogy a gyereket ne nyomja majd agyon a takaró, s egy vékonyabbat vettem :)))))
Rávasaltam, elkezdtem és lássatok csudát az a "drága" közbélés nyúlik. Tehát igaz a közmondás járt utat járatlanra ne cserélj
:)
2009. augusztus 23., vasárnap
Táborban voltam...
S a fellépés
2009. augusztus 19., szerda
Elkészült a mű!
Amikor belevágok egy ilyen műbe eléggé elgondolkozom be tudom-e majd fejezni, hiszen ehhez kell idő, nyugalom, kitartás és egyfajta elszántság, nehogy összecsapjam. S ezekből, mióta gyermekem erősen próbálja akaratát érvényesíteni igen csak hiányt szenvedek.
De őt is nagy odafigyeléssel készítettem és bónuszként még három tépőzáras pillangó és halacska is került rá, hogy kis gazdája bárhova tudja őket tapasztani.
Elkészült! :)))
2009. augusztus 13., csütörtök
Újból falvédő projekt!
Elhatároztam, hogy bizony mostanában nem készítek falvédőt. Ez férjemmel is közöltem, s mondtam hogy ha mégis, akkor bizony csapjon agyon. Hiszen nem kis munka, rengeteg idő és egy csomó tűszúrás áldozatává válok ,mire elkészítem ezeket a falvédőket.
Félreértés ne essék, imádom őket, de..... Nos mégis áldozatul estem. Egy tündéri hölgy keresett meg, hogy bizony neki kellene egy csodaszép falvédő, cicákkal, emberekkel, halakkal, pillangókkal.... Természetesen nem tudtam a kérésnek ellenállni és hát belefogtam. Az elmondottak alapján ceruzát raadtam és papírra vetettem a gondolataimat.
Mikor ezzel elkészültem és a terv elfogadásra került belevágtam. Összekészítettem az alapanyagokat, (aminek természetesen az áfa emeléssel az áruk is felment) Kimértem és lemértem, majd elkezdtem a házikókat rávarázsolni az anyagokra, apró pici öltésekkel.Eddig idáig jutottam, de most teljes erőbedobással dolgozom rajta, mivel másfél hét múlva iskola és bizony megyek a lurkók közé újból.
2009. augusztus 11., kedd
Gondolatok a jövőről!
2009. július 2., csütörtök
Éljen a bölcsi! S a bili!
Nos kislányom vasárnap óta gy döntött, hogy ő bizony nem hajlandó pelust felvenni. Tehát most rajtra készen állok, hogy mindig sikeüljön a művelet...... no jó azt tegyük hozzá, hogy a lányom rendes, így szól. Ebből kifolyólag mindössze két balesetet könyvelhetünk el. Egyet az első nap, a másodikat pedig ma, mivel annyira főztem és nem vettem észre az árulkodó jeleket.
Tehát a lányom a szobatisztaság mezejére lépett. Vagyis pelus csak este, így ha most messzi távolba megyünk, visszük a mi kis sárga bilcsink. Ez történt bölcsibe beiratkozásunkkor is. A gyerek, váltás ruha, bili, keksz (nehogy éhenhaljon az alatt a 20 perc alatt), pohár üditő, és egy plüss állat. Még jó hogy a fejem a helyén van.
Elindulunk, felszedjük útközben a mamit, s irány a bölcsöde. Ott lányom szembesül a tényekkel. Bizony nem lesz egyedül. Láttam az arcán. Kérdésemre
- Jó lesz a bölcsiben?
Kategórikus NEM lett a válasz. Így jártam. Ezután parkolóban bilizés sikertelenül:(
Nos lányom nem volt elragadtatva az új helytől. Hazaérve villámgyors főzés, mosogatás, s a háttérben nagy csend. Csak azt látom, hogy kislányom ide-oda mászkál. Gyanús az egész eset, mert nem szokott nyugton hagyni házimunka közben. Megnézem.
Életem egyik értelme a krétáit reszeli rendületlenül a gyapjú takaróra. :)))