2009. december 29., kedd

Polcfeltöltés

Mióta dolgozom azóta az időm is igen kevés,így a boltom polcai igen csak kiürültek. A karácsonyi hajrában pedig falvédők tömkelegét kellett készítenem, ezért nem jutott időm a feltöltésükre.
De elhatároztam most mindenből gyártok jó pár darabot.
 Íme első körben négy szerintem imádni való darab. A téma mi más lenne mint az ici-pici állatok, amiket mindenki másképp ragad meg. Nálam ilyenek. Kicsit bunfordiak, kicsit eltúlzottak, de imádni valók.





2009. december 24., csütörtök

Karácsony

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.



Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.



Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,



És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.







Áldott Békés Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

2009. december 18., péntek

Betegség

Azt is mondhatnám, hogy elegem van a vírusokból, bacilusokból. Mikor ezer a munkám, itt a karácsony az iskolában a negyedikeseimmel mi adjuk a műsort, a meskán csak úgy záporoznak a megrendelések, és az határidők....
Ekkor jön egy bákos bacilus és ledönti lányomat a lábáról. Szó szerint. drága kincsem két napig szinte csak a bilin ült, négy napig 39C° láza volt, nem evett, alig ivott. Szóval teljesen kikészült ő a betegségben, én a folytonos készenlétben. S hogy legyen egy kis tejszínhab is a tortára, összeszedett a vizsgálatok közben egy kis hörghurutot, így most nem a hasmenés és a láz miatt nem alszunk, hanem a köhögéstől nem tudunk aludni.
Remélem azért karácsonyra jobban leszünk:)

2009. október 29., csütörtök

Vonatosan



A szent elhatározás, már az első pillanatban megdőlt. Amit készítettem nem mutattam meg a nagyvilágnak, vagy legalább is ezen a felületen nem. De nem mondtam le arról, hogy blogot írok, és rendes ember módjára szépen "vezetem" Tehát ez most ismét egy újabb próbálkozás.



Hosszú idő, sok türelem és kitartás kellett ehhez a falvédőhöz. S elárulom nem nekem, hanem aki rendelte. Szegény Zsófi még nyár közepén kért meg arra, hogy készítsek a kisfiának egy vonatos falvédőt. Sajnos azonban a lépés, a türelmem és az idő sem úgy jött és alakult, hogy ezt meg is tudjam valósítani.



Már rettentően szégyeltem magam, mikor megszállt az ihlet, lett egy kis időm és egy nap alatt, (úgy hogy semmit nem csináltam) kiszabtam a nagy darabokat a mesevároshoz.



Ezután "már csak" rá kellett varrni, apróbb részletekkel ellátni.....De elkészült és szerelembe estem vele. Nagyon megszerettem, s remélem új kis gazdája is sokáig használja majd.

2009. október 2., péntek

Új hónap, új fogadalmak


Belevágtam a blog írásába, de ha finoman fogalmazok, egyáltalán nem is törődtem vele. Pedig rengeteg esemény történt velem minden területen. Munka, zene, meska.


Szentül megfogadtam, hogy bizony most már ebben a hónapban minden eseményt, ami történik velem, minden dolgot,amit alkotok először itt fogom bemutatni.


Tehát fogadalmam első szülötte Hugó, a dagi bagoly. Akibe igazán mese nézés közben szerelmesedtem bele. Mint minden este lányzómmal fürdés előtt mesét nézünk. A palette szük. Vagy KISVAKOND, vagy LOLKA ÉS BOLKA. Nos ezt a kedves bagolyformát a Kisvakondban láttam, meg s kissé "renisre" faragtam, szabtam. Így került a mobiltokra. Fogadjátok szeretettel:)

2009. szeptember 12., szombat

Megszületett

Hosszú huza -vona után elkészült. Nem mondom, hogy nem kinlódtam vele eleget, de befejeztem.
Megküzdöttem a plüss nyúlásával, a hepe-hupákkal, a színkavalkáddal, az óriási mérettel, a figurákkal, a vatelinnel. De úgy érzem megérte. olyan igazi "Renis" lett.
A plüsst megszelidítettem közbéléssel. Ezután került rá a domb, a víz. a házikókat, vonatot, lepkéket kétoldali vetexel tettem rá, majd körbe varrtam. Hátlapoltam és pont.
A férjem azt mondta, benne van a szívem, lelkem.
Beletettem:)

2009. szeptember 2., szerda

Egy gomb története

Sokszor megesik velem, hogy belépek egy üzletbe (méteráru, rövidáru) és olyan dolgokat is megveszek, amire egyáltalán nincs is szüksegem. Utána pedig sokáig nézegetem, mit is kezdjek vele. Szegények végül bekerülnek a többi anyag, gomb, szalag, csipke... közé.

DE neki szerencséje volt, mert egy kedves megrendelőm bizony táskát szeretett volna, s sikerült találnom egy jó kis puncs színű kordot. Egyből szerelmes lettem bele, s már be is indult az agyam, hogy az otthoni anyagok közül, mivel is fogom párosítani.



Elővettem egyik első táskám szabásmintáját és belefogtam. Közbélést vasaltam, szabtam, férceltem, gombostűztem, s elkészült. Rájöttem, minél többször készítek el egy táskát,annál profibb lesz az eredmény. Nála semmibe nem tudtam belekötni. Tényleg szépre sikeredett.

S hogy kerül a bross a képbe? Mindig készítek eladásra kitűzőt, s valamilyen oknál fogva egy táskán landolnak. Mert épp ők illenek hozzá, feldobják, csinossá teszik, vagy érdekes lesz tőle az egész. Így lett a "mandula virág brossom" egy díszítő elem a tatyó elején. Mintha oda találtam volna ki, méret, szín, forma stimmel. Tehát mindennek megvan a maga helye:)

2009. augusztus 28., péntek

Gondolatok a jövőről második felvonás

Tehát elkezdődött a nagy betűs élet gyermekemnek és nekem is egyaránt. Ha jól belegondolok akkor az égiek nem igazán könnyítették meg a dolgom.
Egy hét alatt kellett beszoktatnom a gyereket a bölcsibe, úgy hogy közben értekezletre kellet mennem, osztályt díszítenem.... ráadásul az iskolám sem vette figyelembe apró gyermekemet, akit én cipelek minden reggel és megyek érte délután. Megkaptam három osztályban a magyar órákat, s a kollégák között a legnagyobb óraszámot. S amitől legjobban féltem az bekövetkezett, az egyik osztály az ELSŐ.
Imádom őket, még a legrosszabbakat is, de az első, az mégis csak első. Nagy megtiszteltetés őket írni, olvasni tanítani, de nagyon nagy munka és ezt igazán csak az érti, aki már tanított elsős pici tanoncpalántákat.

AMI elkeserít az alsós vezető negatív hozzámállása, minek okát nem tudom, bár sejtem. (nem szeret osztozni a gyerekek szeretetén)

AMI felvidít, az kislányom pozitív viszonya a bölcsődéhez. Egész jól viseli, és a gondozónők is szeretik, és ő is elfogadta őket. :)

Tehát fel a fejjel! Hajrá!

2009. augusztus 25., kedd

Küzdelem

Amint látható adott egy nagy mennyiségű plüss és egy kérés készítsek baba takarót, ami mosható, de minnél részletesebb legyen, s persze a házak sem hiányozhatnak róla.
A felkérés először érdeklődés szinten volt, s azt nem tudom hogyan jutottam el arra a szintre hogy meg is kelljen valósítanom. De valahogy ide lyukadtunk ki és most itt ülök a tervem és a kupac anyag fölött és csak fogom a fejem.

A plüss ugye nyúlik, így adott, hogy közbélést kell ráraknom. Igen ám, de én olyan okos voltam, hogy ez eddig bevállt kedves kis közbélésemet leváltottam, azon gondolat okán, hogy a gyereket ne nyomja majd agyon a takaró, s egy vékonyabbat vettem :)))))

Rávasaltam, elkezdtem és lássatok csudát az a "drága" közbélés nyúlik. Tehát igaz a közmondás járt utat járatlanra ne cserélj

:)

2009. augusztus 23., vasárnap

Táborban voltam...

Nos még júliusban voltam táborban, de akkor nem nagyon volt időm erről írni.
Előszőr 2002-ben voltam Szigligeten népzenei táborban, s azóta csak a terhességem és egy éves gyermekem miatt hagytam csak ki. Imádtam lejárni, hiszen a népzenész társaság nagyon jókedéjű, kedves ,elfogadó egy népség és imádom a társaságukat. Rengeteg fantasztikus emberrel ismerkedtem meg és azóta is ha találkozunk, úgy beszélünk, mint ha el sem váltunk volna.
Az idén elhatároztam ,hogy pihenni megyek, mert eddig minden egyes tábor alatt 20 féle dolgot csináltam. (ének, citera,furulya, tábori csokor...) Tehát úgy döntöttem ,hogy a citerát és az éneket pihentetem (nem mint ha nem kéne benne fejlődnöm, hisz mindig tanul valamit az ember), s a tekerőlantot veszem a kezembe. Első kezdő lépéseimet ifj.Horváth Károly népzenész egyengette. Egyszerűen szuper volt. Imádtam ,hogy teljesen kezdő vagyok, és nem "unatkozom" a csoportban. Szóval ha egyszer nagyon sok pénzem lesz biztos. hogy veszek egy hangszert. (ez újonnan potom 200 000.- )
S a táborban készült kedvenc képem. Bal oldalt ifj. Horváth Károly, középen Dr. Olsvai Imre népzene kutató (még Bartókkal is gyűjtött), s én.

S a fellépés


2009. augusztus 19., szerda

Elkészült a mű!

ELKÉSZÜLT! Ezt azért írom nagy betűkkel, mert hatalmas boldogság szállta meg lelkem, mikor az utolsó öltést is leböktem. Elkészült, befejeztem, nincs több dolgom vele. Hogy idáig eljussak összeszámoltam kb. 22órát dolgoztam vele. Vagyis nagyon-nagyon sokat.
Amikor belevágok egy ilyen műbe eléggé elgondolkozom be tudom-e majd fejezni, hiszen ehhez kell idő, nyugalom, kitartás és egyfajta elszántság, nehogy összecsapjam. S ezekből, mióta gyermekem erősen próbálja akaratát érvényesíteni igen csak hiányt szenvedek.
De őt is nagy odafigyeléssel készítettem és bónuszként még három tépőzáras pillangó és halacska is került rá, hogy kis gazdája bárhova tudja őket tapasztani.
Elkészült! :)))

2009. augusztus 13., csütörtök

Újból falvédő projekt!

Elhatároztam, hogy bizony mostanában nem készítek falvédőt. Ez férjemmel is közöltem, s mondtam hogy ha mégis, akkor bizony csapjon agyon. Hiszen nem kis munka, rengeteg idő és egy csomó tűszúrás áldozatává válok ,mire elkészítem ezeket a falvédőket.

Félreértés ne essék, imádom őket, de..... Nos mégis áldozatul estem. Egy tündéri hölgy keresett meg, hogy bizony neki kellene egy csodaszép falvédő, cicákkal, emberekkel, halakkal, pillangókkal.... Természetesen nem tudtam a kérésnek ellenállni és hát belefogtam. Az elmondottak alapján ceruzát raadtam és papírra vetettem a gondolataimat.

Mikor ezzel elkészültem és a terv elfogadásra került belevágtam. Összekészítettem az alapanyagokat, (aminek természetesen az áfa emeléssel az áruk is felment) Kimértem és lemértem, majd elkezdtem a házikókat rávarázsolni az anyagokra, apró pici öltésekkel.
Eddig idáig jutottam, de most teljes erőbedobással dolgozom rajta, mivel másfél hét múlva iskola és bizony megyek a lurkók közé újból.



2009. augusztus 11., kedd

Gondolatok a jövőről!

Nem kell semmi nagy dolgra gondolni, csak elméláztam két hét múlva ismét belekerülök az élet nagy körforgásába. Ismét dolgozni kezdek, s bizony a lányom is bekerül ebbe a csúnya rendszerbe.
Sajnálom, hiszen most már nap mint nap korán kelünk, bölcsibe megyünk, játszunk (személy szerint tanítok), hazamegyünk.... Tehát nap mint nap ugyan azt fogjuk tenni. A szürke hétköznapok. Ami remélem nem szürkíti el kapcsolatomat vele, férjemmel ,barátaimmal. Bár igen zizegő személyiség vagyok tehát ezt nem gondolom. Csak kissé félek bírni fogom munka, gyerek, férj, zene, gyerekcsoport, meska.....

2009. július 2., csütörtök

Éljen a bölcsi! S a bili!



Nos kislányom vasárnap óta gy döntött, hogy ő bizony nem hajlandó pelust felvenni. Tehát most rajtra készen állok, hogy mindig sikeüljön a művelet...... no jó azt tegyük hozzá, hogy a lányom rendes, így szól. Ebből kifolyólag mindössze két balesetet könyvelhetünk el. Egyet az első nap, a másodikat pedig ma, mivel annyira főztem és nem vettem észre az árulkodó jeleket.


Tehát a lányom a szobatisztaság mezejére lépett. Vagyis pelus csak este, így ha most messzi távolba megyünk, visszük a mi kis sárga bilcsink. Ez történt bölcsibe beiratkozásunkkor is. A gyerek, váltás ruha, bili, keksz (nehogy éhenhaljon az alatt a 20 perc alatt), pohár üditő, és egy plüss állat. Még jó hogy a fejem a helyén van.


Elindulunk, felszedjük útközben a mamit, s irány a bölcsöde. Ott lányom szembesül a tényekkel. Bizony nem lesz egyedül. Láttam az arcán. Kérdésemre


- Jó lesz a bölcsiben?


Kategórikus NEM lett a válasz. Így jártam. Ezután parkolóban bilizés sikertelenül:(


Nos lányom nem volt elragadtatva az új helytől. Hazaérve villámgyors főzés, mosogatás, s a háttérben nagy csend. Csak azt látom, hogy kislányom ide-oda mászkál. Gyanús az egész eset, mert nem szokott nyugton hagyni házimunka közben. Megnézem.

Életem egyik értelme a krétáit reszeli rendületlenül a gyapjú takaróra. :)))

2009. június 29., hétfő

Alkotás


Nos alkotnom kéne. Az ebédel kész vagyok, de be kéne fejeznem egy falvédőt még a héten, s még csak itt tartok.
Anyagot vennem két táskához, és mivel megyek népzenét oktatni össze kéne dobnom egy népdalcsokrot is.
Belefogok.

Kezdet

Belevágtam. Mármint a blogom szerkesztésébe. Hát igen pepecs meló, DE remélem megéri és rájövök a nagy titokra. Arra hogyan rendezzem össze mindennapjaim anélkül, hogy estére kipurcant állapotba kerüljek.