Naplóborítók

A naplóborítók története nem valami bonyolult. Anita már vásárolt tőlem pénztárcát és az a kóbor ötlete támadt, hogy mi lenne ha készítenék alsó tagozatos naplókra borítót. Persze olyant, amin az osztályjelzés cserélhető, hiszen elég szomorú, ha a lurkók feljebb kerülnek egy évfolyammal és a naplóborító meg nem mehet velük. Erre találtuk ki közös fejtörés után ezt a kis műanyag lapocskát. Hogy hogy válik be nem tudom...ezt az idő vasfoga dönti majd el.

Hogy milyen lett döntsétek el ti...a diákoknak mg sok szép jegyet kívánok!



A házak...

...nem mostani új keletű szerzemények. Először három éve jelentek meg az életemben....rajzolgattam őket, majd egy eszement ötlettől vezérelve falvédőt készítettem. Majd azt a falvédőt jó pár követte, s mindbe belevarrtam a lelekm. Mert nagyon szerettem őket. Színesek, a színek nem csak a szemet gyönyörködtetik, de pezsdítik is az embert. Legalább is én ha ránézek ezt érzem. Még mindig van, hogy ülök a lányom ágya mellett és azon veszem észre magam, hogy a falvédőjét bámulom...és megnyugszom.



Ezek a házak megfodultak már mosiltokon, pénztárcán, majd egy új ötlettől vezérelve kerültek a táskákra...mások és az én örömömre.

Ő egy balkezes táska. Hogy miért? ....egyszerű...ellenkező oldalon van a minta és a belső zyeb cippje is ellenkezőleg záródik:)

Terápia

...nekem is kell. Amikor el vagyok keseredve....amikor minden összejön és persze nem úgy ahogy szeretné az ember. Amikor azt érzi, hogy hiába küzd mégsem úgy jön össze, ahogy kellene, mert van ilyen amikor kifakadok és legszívesebben bemutatnék a rendszernek, az életnek  és elvonulnék jó messzire. 

Amikor felteszem magamban a kérdést érdemes ezt csinálnom, (s persze ti olyan sokszor meggyőztök, hogy naná)kell ez valakinek. 

Ilyenkor haragszom a világra, magamra. Ilyenkor ne szólj hozzám állapotba kerülök és jobb ha senki nem piszkál. 

Nos ilyenkor jó olyant varrni, ami CSAK ÚGY, és csak az én lelkem kedvéért, s belevarrni az örömöm, bánatom. 

Hát most ő így született és jól esett.....

Melyiket szereted?

A gömbölyűt vagy a szögleteset?

A bohókásat, vagy nőieset?

A színeset, vagy az egyszínűt? 

Most azt hiszem itt minden van.....jó néhány tárca készült az elmúlt pár napban. Turbó sebességgel kell dolgoznom, mert mennek kis világot látni a hét végén, s hát még bőven van tennivalóm. 

De nem velük. Ők már útra készen várnak :)

  A kis gömbölyűek, teltkarcsúak, pocakosak, ráncosak és mosolygósak....

S a szögletesek, katonásak, nőiesek....

Véleményed el ne hallgasd!

Szilvinek meg ezer köszi az S.O.S.tárca szabásmintát!

Gúzsba kötve

Az alkotásban szeretem a szabadságot, azt, hogy én gondolom ki mit, hogyan merre. Az iránymutatásoktól nem akadok ki, mert természetese, hogy megvan az elképzelése mindenkinek, amit szeretne valamilyen formában viszont látni. Azt viszont nem szeretem, amikor az elképzelésemből egy giccshalmazt kell gyártanom, s hogy miről is akadtam ki ennyire......

Egy falvédőn dolgozom, amit "utasításnak" kaptam a méret, hogy legyenek rajta állatok, s a szín. 

Az eredeti ilyen, ami a lányomé.....

Báját szerintem kicsi mérete 90x50cm és a háttér színe adja.

A második......

....amit a háttér színe miatt annyira nem szerettem. Bár a fehérhez minden megy, de nem tudtam olyan szuperül párosítani a színeket, s kicsit túl kellett díszítenem ....

A harmadik zöld.....

...a színeken itt is el kellett gondolkodnom, de nem csicsáztam annyira (azt hiszem)...

Ezután következett a jó pár nagy, de kék változat.....

Majd jött a nagy kedvencem a beige alapon vonatos víz nélkül :)

Imádtam az egészet, jó volt varrni. Nem kötött meg az idióta víz, ami az eredetin rajt sincs. Olyan jó volt ránézni, mint a saját lányomé :)))

A kérdésem. Ezzel mi a baj...?

....szerintem harmónikusak a színek. Van rajta cica, katica, malac, pillangó, s lesznek még halak is. A vásárló azonban szeretne még több virágot, szíveket, bárányt, nyulat.......

Kezeim meg vannak most kötve, meg kell varrnom annak ellenére, hogy számomra akkor már a giccs kategóriába sorolandó....:(

Meseváros képekben....

És a kész falvédő...

Babatakaró újból

A múlt héten megkeresett Melinda, hogy aug.8-án egy keresztelőre megy, s bizony neki egy ilyen takaró kellene. Egy kis gondolkodási időt kértem, majd igent mondtam, s azután döbbentem rá igen gyorsan is kell mindezt véghezvinnem, ha azt szeretném, hogy a kis lurkó megkapja. 

Így bizony turbó sebességgel álltam neki szabni, azután vasalni, majd varrni, majd varrni, majd vasalni, majd.....

Nem tudom más hogy dolgozik a plüssel, de nyúlik, s igen csak küzdenem kell, hogy olyan alakot öltsön mint amit én szeretnék. Persze az alakok már "könnyebben" mentek csak egy kis kétoldali ragasztó.....

S elkészültem mára, bár még este az ajándékozott nevét bele kell hímeznem, de ez mind semmiség már.

A fotózással kissé meggyűlt a bajom mivel oldalról kaptam a fényt így olyan göcsörtös lett az egész a képen, de aztán szereztem segítséget  :D

Elkészült a mű!

ELKÉSZÜLT! Ezt azért írom nagy betűkkel, mert hatalmas boldogság szállta meg lelkem, mikor az utolsó öltést is leböktem. Elkészült, befejeztem, nincs több dolgom vele. Hogy idáig eljussak összeszámoltam kb. 22órát dolgoztam vele. Vagyis nagyon-nagyon sokat.
Amikor belevágok egy ilyen műbe eléggé elgondolkozom be tudom-e majd fejezni, hiszen ehhez kell idő, nyugalom, kitartás és egyfajta elszántság, nehogy összecsapjam. S ezekből, mióta gyermekem erősen próbálja akaratát érvényesíteni igen csak hiányt szenvedek.
De őt is nagy odafigyeléssel készítettem és bónuszként még három tépőzáras pillangó és halacska is került rá, hogy kis gazdája bárhova tudja őket tapasztani.
Elkészült! :)))