Inaktív

Hát velem is megtörtént....magyarázhatnám a bitonyítványomat, de minek. A lényeg a negatív egyenlegem után tettem a dolgomat és befizettem 2000.-forintocskát. Igen ám, de eközben több holmit is megvásároltak a boltomból, így a befizetett összeg már nem fedezte a minuszba ment összeget, hiszen a jóváírás alatt ment végbe ez a folyamat....csak, hogy erről én nem kaptam értesítést. Mármint arról, hogy megint belekerültem a negatív körbe.

 S éltem vidáman napjaim, a nehézlégzéssel küldő, majd alaposan bárányhímlőssé változó lányom mellett. Szülőértekezletek, s félévi értekezletekkel tarkított napokkal....s ma szembesültem....BOLTOD INAKTIVÁLTUK.

Kösz....s már kaptam nagyon kedves imádnivaló leveleket, hogy akkor most nem lesz többé ,és ennyi és vége.....

Jelentem lesz még és jön több is és már fizettem, s innentől fogva meska anya autómatikus rendszerén múlik minden!

Türelmeteket kérem....aki mégis nagyon és sürgősen és azonnal akar valamit az legyen oly kedves a patonaifabian@gmail.com-ra írni.



Néhány elkészült apróság

Néhány apróság ,ami megrendelésre készült. Csúnya dolog lenne, ha innen lemaradna. Főleg, hogy a hóhullámok közötti napsütést sikerült elcsípnem, így egy elég használható képet sikerült készítenem.



Erőt vettem

Jó lenne elmondani, hogy a boltba kaptam egy kiló erőt, azt mind-mind megettem és újult energiával áltam neki mindennek, de nem így történt.

Inkább győzött a lelkiismeretem...hiszen nem lehet állandóan lustákodni, bár nagyon jól viseltem volna még a szünetet, de nem lehet, vége, ennyi volt, most ismét a célok, a vágyak, a remények kerültek elő.

S ezzel együtt visszajött az alkotási kedvem is....s gyorsan (ez itt költői túlzás, mert három napomba tellett) megvarrtam ezt a kis szettet.

Margarétás egy Margaréts nevű lánynak....bízom benne, hogy ilyenre gondoltak, mikor kérték tőlem:)



Adósság

Az elmúlt időben hanyagoltam a blogot. Aki rendszeresen olvas, ő tudja miért....meska vásárra készülődés, majd rendelések teljesítése, majd vásárra készülődés, majd betegség, majd kórház, majd karácsony....és végre azt hiszem kezdjük összeszedni magunkat. 

Anna jókat eszik ismét....bár a sok mikulás csoki és a sütemények nem tesznek jót az étvágyának......a megrendeléseket vagy teljesítettem, vagy visszamondtam -s itt is elnézést kérek januárban mindenki megkapja a magáét :)

Így a blogon jó pár elkészült munkámat nem is mutattam. Vagyis inkább a csatos tárcák maradtak ki a mutogatásból....

....az ívesek....

...s a nagybogyósak......

:)

Terápia

...nekem is kell. Amikor el vagyok keseredve....amikor minden összejön és persze nem úgy ahogy szeretné az ember. Amikor azt érzi, hogy hiába küzd mégsem úgy jön össze, ahogy kellene, mert van ilyen amikor kifakadok és legszívesebben bemutatnék a rendszernek, az életnek  és elvonulnék jó messzire. 

Amikor felteszem magamban a kérdést érdemes ezt csinálnom, (s persze ti olyan sokszor meggyőztök, hogy naná)kell ez valakinek. 

Ilyenkor haragszom a világra, magamra. Ilyenkor ne szólj hozzám állapotba kerülök és jobb ha senki nem piszkál. 

Nos ilyenkor jó olyant varrni, ami CSAK ÚGY, és csak az én lelkem kedvéért, s belevarrni az örömöm, bánatom. 

Hát most ő így született és jól esett.....

Szabad préda

A feszített tempójú készülődésben egy táskára biza nem volt időm. A külseje elkészült, a belseje pedig ott szomorkodott mellette. Valahogy tegnap már nem volt kapacitásom és megfelelő vastag idegszálam hozzá, hogy a kettőt párosítsam, így Ő itthon marad. Ma reggel fejeztem be.

Tehát aki vágyat érez, hogy katicás táskája legyen ugrás a meska oldalamra és katt:)

Hiszen a többit lefoglaltként fent hagytam...gondoltam ne árválkodjon ott egymagába ez a kis katica kupac!

S ha kíváncsiak vagytok, hogy hogy is néztek ki befejezve a táskák, s kik utaztak el csak szóljatok!

Csak képekben...

Mivel a nátha ledöntött, ezért magvas gondolta az nincs a fejemben. Minden más igen:(

De megmutatom, hogy korai kelésem eredményeit:O)

Meseházak

Már egy ideje a fejemben vannak, hiszen aki követ tudja, hogy a házikók itt laknak a szívemben, s szeretem én őket, de mostanában kissé elhanyagoltam ezt a témát. 

Majd a hétvégén oda értem, hogy sikítani tudtam volna  a megrendelések varrásánál. Mert hát jó, hogy van, s ennek örülök és hálát adok, de ....

Ezután bepipultam és elővettem az ezer éve kiszabott (ez itt költői túlzás) kék táska alapot és rákacskaringóztattam a házakat. Szerettem őket egy kis ideig, most szeresse más őket!

s hát it nem lehetett abbahagyni, mert ezt is meg kellett varrnom még egyszer. Az első elfogyott a vásárban pikk-pakk.....

Apróságok.....

Így év eleje, nyár végére lefáradtam. Mi lesz velem később.....de sebaj valahogy majd újult erőre kapok és kapom a sok-sok ihletet onnan fentről és majd alig győzöm elkészíteni őket.:)

De amíg így fáradt aggyal létezem, s normális színű kordokat nem találok, addig néhány apróságot készítettem, a már létező elgondolásokra, vagy egy kicsit átgondolva....

...de van itt egy kis tavasz....

....s néhány száll virág....

...virágzó fa...

....énekes madár..

.

...egeret hajkurászó macska....

.....s a kedvencem  egy ,a rózsaszín elefánt....

 ...kedvencem kettő, buborékok...

No jó ezeket nem egyszerre készítettem. Voltak már vásározni velem, de hát lecsendesedőbe van a dolog s gondoltam hátha szeretné majd magáénak valaki ezeket a kis nesziket...vagy ki minek használja.

Majd elgondolkodtam azon is ki milyen mintát tenne a vállára...mármint a táskáim által. Gondoltam gesztenye levélre.....vagy szőlőre levéllel.....kicsi fácska.....

Te mint vennél a válladra?

Má' megint....

Mondhatjátok joggal...ez van. Most csak ezek az apróságok készülnek.

Vagy most ért el a nyári hajtási fáradság ,vagy  fogalmam sincs mi van velem, de egyszerűen nagyobb dologba, mint egy normális ép kéz-láb táskába nem bírok belekezdeni. A fejemben vannak, de valahogy nem akarnak a kezeim közé kikerülni. Szédelgek, el tudnék állva aludni, és csak szabok....szabok, vagy még azt sem.  De varrni meg pláne:(

Így csak néhány csajos tárcát tudok nektek mutatni. Amik lassan készültek.....

MÁ' MEGINT :O)

...a pipacsos meg még készülőben. 

Nőcisekből egyenlőre ennyi:)

Csatos szerelem

Szerelmes vagyok azt hiszem....nem csak az uramba:), hanem ezekbe az apró, tenyérbe illő kis tárcákba. Azt elmúlt napokba jó párat készítettem belőlük...édesanyámnak engedve szülőfalumba megyek egy kicsit vásározni...ha nem is adok el semmit, de legalább jól érzem majd magam.

S akkor mutatom őket sorjában....

....az új szerelem....azt hiszem táska is lesz hozzá:)

...majd a második szerelem, a kis japán most púderesen.....

....s az elengedhetetlen kamilla....

.....ezután a méhecskés táskához, egy méhecskés tárca....

....s a teljesség igénye meglegyen imhol a pitypang és búzakalász....:)

Ennyi....ha véleményetek van senki ne kíméljen:)

Pöttyösen

Nem bárányhimlő, nem meleg-kiütés, bár a meleg kiütött...agyilag. De ma csupa pöttyel dolgoztam. S eddig is tudtam miért veszek fel előszeretettel pirosat télen. Stimulálja az agyam, hogy melegebb érzetem legyen...nos ma a nap is és a pszichém is dolgozott....

De nagyon büszke vagyok magamra mert két megrendelés is elkészült. A kutyás kissé megbolondítva, s így már nem is olyan bolondos. Sőt...olyan elegáns érzetet kelt bennem. A táskát kifejezetten a megrendelő kérésére készítettem. Az ő ötlete, elképzelése alapján....sok beleszólásom nem volt.

S a másik pötyi egy régi táskám újra kérése volt...s mivel mással, mint katicával:O)

Szép napot!

Elfáradtam

A rossz idő ellenére férjem úgy döntött menjünk el vásározni....szeretek vásározni. Megszerettem. Annyi érdekes emberrel lehet beszélgetni és annyi kedves ismeretlen ismerőssel találkozhatunk.

A sok mosoly és az ámulat és a nevetés...ez mindig részem. Meglátják a táskáim és szinte mindenkinek fülig szalad a szája. A gyerekek és a felnőttek, férfiak és nők is egyaránt mosolyognak és ez olyan jó. Elismerően bólogatnak és dícsérnek...az már más tészta, hogy a nézelődést jobban végezték, mint a vásárlást, de ez mellékes, mert ennyi jó szót már régen kaptam és nagyon jót tett a lelkemnek....nagyon.

S kedvencem egy csinosan felöltözött fiatalember, aki megállt a termékeim előtt, s mintha megszűnt volna a világ  sorba-sorba végignézett mindent, majd rám és azt mondta....SZÉP!

S hogy kép nélkül ne hagyjam a bejegyzést egy kis "nemtudommilyen" színű táska....

ManÓfaktúra

Azt elmúlt napokban bizony manÓfaktúrában dolgoztam. S miért manó és nem manu? Hát egyszerű a dolog, mert mindenki besegített a családban. Kiszabtam és vasaltam a közbéléseket, a lányzóm cipelte apához, Ő pedig kiszabta nekem szépen., s közölte, hogy biza ezt már csak össze kell varrni. EZT......EZEKET.....

Ha csak ilyen egyszerű lenne, de ki kellett találnom, melyikre milyen mintát varrok fel, s bélelni és bélést készíteni és összevarrni és újból és újból és újból és újból. Végül így lett kész az öt darab 2in1 kistáska.

A kedvencem a rózsaszín elefánt. Eléggé szentimentális:O)

Neked melyik tetszik?

Pipacsok...

Valahogy szeretem a virágokat, gondolom sokan vagyunk így. Gyerek koromban, mikor a családban még csak és voltam a kicsi, rengeteget jártuk a közeli erdőket és mezőket papámmal. Vagy talicskában tolt, vagy a nyakába vett, ha elfáradtam. Sokat gombáztunk, erdei szamócát szedtünk, csipkebogyót gyűjtöttünk. Szerettem, s azóta is szeretem a növényeket. Soknak a nevét megtanultam akkor, és még most is igyekszem utánanézni ha valamit nem tudok. 

A pipacsot nem csak "bámultuk" de játszottunk is vele. Leültünk egy pipacsokkal teli helyre majd a bimbóját letéptük és kérdeztük. "Sör (piros), bor (rózsaszín) vagy pálinka (fehér)" Ha eltaláltuk a bimbó színét akkor örültünk és mi kérdezhettünk.

S miért is regéltem ennyit a virágokról, pipacsról nem tudom...a lényeg a táska. Pipacsokkal....

 

 Több kép itt!

 

 S végül köszönöm azoknak akik már ilyen gyorsak voltak és jelentkeztek a meglepetés játékra. Sokan cinikusan írják kész, teljesítették  a szabályokat. De hát szabályokra szükség van. Vannak íratlan és leírt szabályok. Folyamatosan ehhez alkalmazkodunk...eddigi játékoknak (az első kivételével) nem voltak keretei, kötelezettségei. Rengetegen jelentkeztek is, amint azonban tenni kell valamit valamiért már nehézkesen megy a dolog...érdekes az emberi természet....

Bajban vagyok...

 ....mert nem tudom melyiket is mutassam....

Az elmúlt két napban két táska is készült. Hát mindkettőért oda vagyok. Egyik igen csak gyermetegre sikeredett, mintája szerintem mindenki arcára mosolyt csak...már régen kitaláltam volt ő már pénztárcán, mobiltokon 2 in 1 neszin, s most a következő lépéssel folytatom....táska. 

...és itt van Ő. Nagy Ő, hiszen ez egy igazán tüzes, dögös darab. Piros, mert szeretem, bordó virággal, mert azt is...erre ránézek maga a nő jut eszembe, bár lehet, hogy csak én vagyok így vele.

E képp gondolkoztam, melyiket is mutassam, s hát magamutogatóként mindkettőt nézelődésre bocsájtottam.:O)

Elmaradt képek

Tegnap valamiért a rendszer nem engedélyezte, hogy képeket mutogassunk. Többesszám, hiszen mások sem tudták ezt a dolgot megcselekedni. 

Először csak két 2in1 neszesszert szerettem volna mutatni,

..egy katicásat.....naná hogy katicásat, és egy kerekded bagolybébit. Szinte olyan mint a legtöbb gyerek az iskolában.:(

Majd törtem a fejem mi tévő is legyek...megmutassam, vagy egy külön posztot szenteljek neki? 

Sokat azért nem töprengtem, mert hát nem csak Ő van, aki mostanában elkészült, hanem van tesója. Egy kis natúr romantika. Mert ugye nem lehet mindig feltűnő az ember. Néha a tömegbe kell simulni. Ez egy tömegbesimulós táska.

Bizalmatlanság...

..az új dolgokkal szemben. Miért van nem értem. 

Kerekded táskám igen sokan kétkedéssel fogadják. Bár tudom, nem "sablon" táska amit megszoktak a meska palettájáról, de igazán szerethető, kedvelhető. 

Kerek, mégis formás-szerintem-s valóban ilyen nyári estés kicsikének gondoltam. Randira senki nem pakol fel kofferba azt hiszem. 

Bár kicsi, igen sok munka van vele. Ráncolni, a kör részhez zippet varrni, összetűzni, bélést készíteni, s azt az igen kis vékonyka pántot kifordítani, amivel egyetemben és viszont befordulok, mert  végére rendszerint bepipulok.

Sok vagy kevés...az ár nekem kevés a vásárlónak sok. 

Nehéz ez a dolog.

Íme ő kiről eme történet szól:)

Cirmos

Macska ügyileg rosszul állunk. Azt is mondhatjuk, hogy a kutyák miatt nem nagyon próbálkoznak a cirmosok nálunk.

Gyerek koromban azonban másképp volt. A kedvemért mindig volt macskánk akit agyon szeretgettem, simiztem. Az egyik nehezen összevadászott kölyökmacska-aki mára már aggastyánnak mondható kemény 15 és fél évével- még mindig anyunál tölti életét.

Várandóságom alatt, azonban valami átalakult bennem, mert bizony nem szívesen simogattam akkor a macskákat és ez valahogy így is maradt...

....de ezután a görbe kanyar után visszatérek és mutatom újabb varrományom, amit az új csomag tartalmának köszönhetek.

Megtaláljátok itt...

Ismét

Őket már nagyon régen varrtam, mármint formaügyileg.  Annyian varrjuk ezt az egyenes fazont, hogy nem is volt hozzá kedvem. Majd pakolásztam az anyagjaimat,  az újakat is, és valahogy kedvet kaptam hozzá. Tehát néhány ilyen születni fog mostanában.

Anyagokat nem fotóztam..fotóundoritiszem van