Gyerekkorom hétvégéi úgy teltek el, hogy vagy édesanyám, vagy a nagyi sütött finom süteményeket. Az egész házat a finom süti illat lengte be. Krémet főztünk ,tésztát gyúrtunk, tálat nyalakodtam. Akkor imádtam segédkezni....
Saját háztartásomban azonban másképp van. Nem vagyok egy sütögetős egyén. Mivel a következményeket, mint piszkos edény, romhalmaz konyha, elég gyakran félresikerült sütemény nem nagyon díjazom.
A mai nap azonban más....bár nincs farsang, de valamiért megkívántam a fánkot (ritka pillanatok egyike. Inkább egy jó csoki )
Edényeket, fakanalat ragadtunk lányommal. Előkotortuk a receptes könyvet, (mert anélkül nem megy) s a hozzávalókat.
S belevágtunk. Anna jó segéderő, ha azt akarjuk ne sikerüljön a dolog, mert mindent egyszerre szeretne beletenni, s olyant amire nincs szükségünk. De azért meggyőztem, hogy tartsuk be a szabályokat és a leírást.
Annyira nem lehetett rossz, mert már csak két szem maradt...:)