Nem kell semmi nagy dolgra gondolni, csak elméláztam két hét múlva ismét belekerülök az élet nagy körforgásába. Ismét dolgozni kezdek, s bizony a lányom is bekerül ebbe a csúnya rendszerbe.
Sajnálom, hiszen most már nap mint nap korán kelünk, bölcsibe megyünk, játszunk (személy szerint tanítok), hazamegyünk.... Tehát nap mint nap ugyan azt fogjuk tenni. A szürke hétköznapok. Ami remélem nem szürkíti el kapcsolatomat vele, férjemmel ,barátaimmal. Bár igen zizegő személyiség vagyok tehát ezt nem gondolom. Csak kissé félek bírni fogom munka, gyerek, férj, zene, gyerekcsoport, meska.....
2 megjegyzés:
Egyszer írtam egy kommentet, de úgy látszik valahol eltúnt útközben. :) Szóval kiváncsi leszek, hogyan sikerül majd összehangolni a munkát a hobbiddal, mert hamarosan hasonló cipőben fogok járni és semmi kedvem ezt a szenvedélyemet feladni. De nem fog minden beleférni egy napba. :(
Hasonlóan vagyok én is. Ez az ami lenyugtat, de hogy hogyan oldom meg 24 órában azt még nem tudom.
Megjegyzés küldése