2009. augusztus 28., péntek

Gondolatok a jövőről második felvonás

Tehát elkezdődött a nagy betűs élet gyermekemnek és nekem is egyaránt. Ha jól belegondolok akkor az égiek nem igazán könnyítették meg a dolgom.
Egy hét alatt kellett beszoktatnom a gyereket a bölcsibe, úgy hogy közben értekezletre kellet mennem, osztályt díszítenem.... ráadásul az iskolám sem vette figyelembe apró gyermekemet, akit én cipelek minden reggel és megyek érte délután. Megkaptam három osztályban a magyar órákat, s a kollégák között a legnagyobb óraszámot. S amitől legjobban féltem az bekövetkezett, az egyik osztály az ELSŐ.
Imádom őket, még a legrosszabbakat is, de az első, az mégis csak első. Nagy megtiszteltetés őket írni, olvasni tanítani, de nagyon nagy munka és ezt igazán csak az érti, aki már tanított elsős pici tanoncpalántákat.

AMI elkeserít az alsós vezető negatív hozzámállása, minek okát nem tudom, bár sejtem. (nem szeret osztozni a gyerekek szeretetén)

AMI felvidít, az kislányom pozitív viszonya a bölcsődéhez. Egész jól viseli, és a gondozónők is szeretik, és ő is elfogadta őket. :)

Tehát fel a fejjel! Hajrá!

Nincsenek megjegyzések: