Ez a táska bizony előbb volt kint velem vásározni, mint hogy megmutattam volna. Elkészült, s fotóztam alkonyatkor. természetesen sárgás képek lettek belőle. Majd vállrándítással betettem a többiek közé. Sokaknak tetszett-bár a csigás volt most a favorit-,de hát jött velem haza.
Íme a beígért másik táska...kinek milyen. Nekem vidáman finom...
S a madaraknál maradva. Férjem fűnyírás közben talált egy kis madarat. Kiesett a fészekből. Sajnos nem tudtuk befogni, meg hát nem is tudtuk melyik fáról esett le. Délután mikor jövünk haza látom ám, hogy a házhoz közel ugrált, s édesanyja gyűjti neki a bogarakat...ez ám az anyai szeretet. A kutyák miatt gyorsan egy elkerített területre kergettük ezután. Majd varrás közben az ablakon kinézve látom, ahogy egymásra talál anya és fiókája, s ügyesen követi a mamát a fűben. Remélem barázdabillegető család most már biztonságban van.