2010. október 8., péntek

Lovarda

Az elmúlt héten próbáltam a fejemben rendezni a gondolatokat, mit s hogyan kell csinálnom, hogy rendezett és szakszerű, s időtakarékos legyek.
Így adódott, hogy két megrendelő is igényt tartott néhány lóra, s unokatesóm is szerette volna megmutatni egy-két embernek. Ezért úgy döntöttem kipróbálom, a szakaszos varrást. Vagyis, kiszabom az összeset, összevarrom, azután tömöm. Mint egy egyszemélyes gyártósor.
Azt kell mondanom ez NEM az én módszerem. Utáltam, hogy nincs kész semmi. Hiányzott az euforikus érzés, mikor befejezek egy munkadarabot. S ez nem jött meg akkor sem, mikor befejeztem az összeset. Eltikkadtam tőlük....
S egy csoportkép, mert ennyi lovam egy helyen még nem volt:)


8 megjegyzés:

zazálea írta...

Nekem sem a világom, én sem bírom. Igaz, azért sem, mert nem csinálok sokat ugyanabból, hanem többfélét, de pl. a filceknél sem bírok három-négy darabnál többet egyhuzamban, baromira megunom, aggaszt a befejezetlenség. :o(
És időben jobban jöttél ki így (egyébként)?

Mici írta...

Hú, én ezt kifejezetten élvezem. És alig várom, hogy egy csoportkép erejéig összehozzam őket. Igaz ilyen színes csapatom ritkán van, de pl. a döglegyeknél éppen azért, mert nem tudtam dönteni, hogy melyik szín legyen, kettő helyett tizenkettő készült. Én szeretem, amikor az alkatrészek katonásan sorbaállnak, és várják a pillanatot, hogy a helyükre kerüljenek. És jó látni, ahogy szépen gyarapszik a készenlévők társasága. Ha többször is lesz ilyen alkalom, majd meg fogod szeretni te is, meglásd. És azt nem hiszem, hogy még akkor sem volt eufória, amikor ilyen szépen beálltak egy csoportképre a lovacskák. Hát van ennél szebb látvány?

hekka írta...

Nagyon helyes ménesed van! :)
A gyártósor nekem se megy, még akkor sem, amikor nincs ötlet, és horgolhatnék mondjuk halomra karokat hogy az majd úgyis kell, de amikorra odáig jutok, úgyis találnék rajtuk valami kivetnivalót...

Judit írta...

Én is ebben utaztam az elmúlt 2-3 hónapban.Ki akartam próbálni, milyen, és tényleg nagyon kiveszi az ember erejét. Nem szeretem én sem. Viszont egy évben néhány alkalommal azért erőt veszek, hogy több darabot is készítsek, hátha kell valakinek. Egyszer régen olvastam valakinél, hogy készíti másnak a szépségeket, és elhatározta, hogy mindig kettőt csinál belőle, így otthon is lesz. Nekem már a kettő egyforma készítése is gyártósor, próbáltam párszor,de nem volt élvezetes, viszont tényleg lett belőle nekem is:)Így marhára örültem:)

Aledi írta...

Jaj, de nagyon szépek!
Nálam bejön a fázisonkénti varrás. Én a babák testét unom készíteni, de, ha egyszerre megvarrok ötöt, onnantól már csak élvezkedem :) És hát, a hasonló babák sem egyformák (mint ahogy ezek a lovacskák sem), más az arcuk, a hajuk, a ruhájuk. Ahogy Mici is mondja, jó látni, ahogy gyülekeznek :)

vancsavarr :) írta...

Nagyon helyesek! Én is max. 5 db-ig bírom ezt a rendszert, de közben néha elkalandozom és szétcsúsznak a fázisok - ez átmenetileg vicces is tud lenni. De hát tulajdonképpen a Lovacskáid mind mások!!!

patonaifabian írta...

Lehet, hogy majd alakulok....nem tudom. Egyenlőre lelkiismeret furdalásom van, hogy nem megrendelési sorrendben varrtam dolgokat.....

DoRcY írta...

Nagyon édesek mindezek ellenére :)))