2010. október 21., csütörtök

Játszma

Természetemből kifolyólag utálom a játszmázást, mások befolyásolását, hiszen  az egyik ember biztos vesztesként kerül ki ezekből a helyzetekből.
De mostanában azon kapom magam, hogy folyton folyvást ezt teszem. S kivel mással, mint egyetlen egy lányommal. 
Dacolunk, mindent egyedül akarunk, s azonnal sikerüljön, s az persze nem jó, amit drága szülénk mond. minden egyes tevékenységet alaposan megfontolva kell tálalnom, hogy saját ötletnek tűnjön, s végbe is menjen.
Ez még szép és jó, ha új tevékenységekről van szó, de a napi rutin, AZ MÁS. Na ott közelharcot vívunk. 
A kos az oroszlánnal :)

Fürdés vagy zuhanyzás?
Egyedül vetkőzök vagy vetkőztess?
Habos vagy nem habos?
 Apával vagy anyával?

Még jó hogy vannak A lehetőségek :)

Ágyba kerülés után mese, egy korty víz.....pisilni kell.....takarj be.......szomjas vagyok.......takarj be....kapcsolj villanyt.......te mit csinálsz.........takarj be.....ne hagyj itt egyedül......vegyük be a vitamint...melegem van....fázom......

Másnál is van/volt ilyen?

Mert már ezt kissé unom :(


10 megjegyzés:

Mona írta...

Először is tetszik az új arculat, másodszor meg, úristen-úristen! mi vár ránk? Az én kislányom 20 hónapos, este altatásnál már ő is bepróbálkozik mindennel, nem beszél csak mutogat, de azt elég határozottan:) Van egy online könyvem altatásról, amit boltban/neten már nem lehet kapni, ha gondolod elküldöm.

Ági írta...

Már a harmadikkal játszom le ezeket a köröket. Most úgy tűnik, hogy a fiúkkal könnyebb volt, vagy csak az idő szépíti meg a dolgokat.. Egyébként túlélhető, csak baromi fárasztó!!:)))
Egyébként mi 3-2-1 kijövetelre, nyafogásra szűkítettünk és elég jól működik. Már az 1-nél tartunk! :)))

Fércművek írta...

Nagyon fárasztó, de szeretem az olyan napokat, amikor tudok ezen nevetni. Na nem mindig sikerül. :)

csipkerózsika írta...

Én már összeségében 12 éve "harcolok" lányommal,és úgy tűnik az elkövetkező jó pár év is így fog eltelni..:)))

lillaanya írta...

Nálunk is ez van...Már viszonylag rövidre tudtuk zárni a visszamászkálásokat, de most a legújabb: ki akar jönni utolsó ölelésre és jóéjtpuszira...Bakker, erre hogy mondjam, hogy nem kell :))))) Közben sasol ezerrel körbe, mit csinálunk, mit eszünk... :DDD
Nagyon leleményesek tudnak lenni...

Sziranszki írta...

Ismersz minket, tudod, hogy Zsófival évekig harcoltam az esti elalvásnál. Ma már simán megy minden, mese, ölelés, puszi, villanykapcsolás, 5 perc múlva alvás. Mindennel bepróbálkozott, amivel most Anna is igyekszik kitolni az alvás kezdetét (mondjuk vitamint soha nem kért :) Csak idő kell hozzá, meg sok türelem, meglátod egyszer vége lesz a "harcnak"! A többi esetben pedig, ahogy írtad is, úgy kell beállítani, mintha Ő döntene, Ő választana. Kitartás!

Claju írta...

Milyen érdekes, hogy pont ma keveredtem ide a blogodba. Tegnap este vesztünk össze csúnyán a 4 évessel. Már esett-kelt a fáradtságtól, de szintén ez a megalassúsággal vetkőzök, anya letusol - ott nincs kecmec, aztán jön a még éhes vagyok, ettem, most fogat mosok. Ismerjük a menetet, úgyhogy:- Eszter menjél pisilni. -Nem kell. - De, menjél. - Nem keeeelll! - Menjél pisilni!! Jé, és kellett... Aztán vitamin, és víz a kis szekrényre. Itt a cica, ez van ezzel alszol, ha nem jó, akkor semmivel. Jó lesz a cica.... (Mert persze a kismillió plüss közül nem mindegy, hogy éppen mivel alszik. Ami tegnap még jó volt, az ma már nem biztos...)Még 3x kukucskált ki az ajtón, mert kijönni már nem mert, mert minden kártyát kijátszott, de így is sikerült egy órával elhúzni a lefekvést. Nem értem miért jó ez neki, csak hogy ellenszegülhessen? Pedig már alig látott az álmosságtól! Nálunk most tellett be a pohár. Az ember időnként még tud nevetni rajt, de most ez már sok volt. A kicsi másfél éves. Egyenlőre még szeret aludni. Ő talán így marad? Vagy majd úgyis jön a dackorszak? Egyébként megnyugtató volt olvasni, hogy sokan járnak/jártok még ebben a cipőben. Ezek szerint nem mi rontottuk el, hanem életkori sajátosság a szembeszegülés?

patonaifabian írta...

Mona! A könyvet megköszönném. Hátha valami okosat kiókumlálok belőle:)

Judit! sokszor mi is a könnyeinket hullajtjuk a nevetéstől ,néha meg kínunkban :(

Claju! Úgy érzem életkori "sajátosság". Azt hiszem ezt az életkori szakaszt átugranám

Nelli írta...

De ismerős!Pedig nálunk már régen volt, de eszembe juttattad a régi estéket!:-)

Judit írta...

ÍÍÍgen, ez így megy minden nap:) Aztán majd vénasszony korunkban jót nevetünk rajta:)
Egyébként kiborító tud lenni:(