Vonatosan

A szent elhatározás, már az első pillanatban megdőlt. Amit készítettem nem mutattam meg a nagyvilágnak, vagy legalább is ezen a felületen nem. De nem mondtam le arról, hogy blogot írok, és rendes ember módjára szépen "vezetem" Tehát ez most ismét egy újabb próbálkozás.

Hosszú idő, sok türelem és kitartás kellett ehhez a falvédőhöz. S elárulom nem nekem, hanem aki rendelte. Szegény Zsófi még nyár közepén kért meg arra, hogy készítsek a kisfiának egy vonatos falvédőt. Sajnos azonban a lépés, a türelmem és az idő sem úgy jött és alakult, hogy ezt meg is tudjam valósítani.

Már rettentően szégyeltem magam, mikor megszállt az ihlet, lett egy kis időm és egy nap alatt, (úgy hogy semmit nem csináltam) kiszabtam a nagy darabokat a mesevároshoz.

Ezután "már csak" rá kellett varrni, apróbb részletekkel ellátni.....De elkészült és szerelembe estem vele. Nagyon megszerettem, s remélem új kis gazdája is sokáig használja majd.

Új hónap, új fogadalmak

Belevágtam a blog írásába, de ha finoman fogalmazok, egyáltalán nem is törődtem vele. Pedig rengeteg esemény történt velem minden területen. Munka, zene, meska.

Szentül megfogadtam, hogy bizony most már ebben a hónapban minden eseményt, ami történik velem, minden dolgot,amit alkotok először itt fogom bemutatni.

Tehát fogadalmam első szülötte Hugó, a dagi bagoly. Akibe igazán mese nézés közben szerelmesedtem bele. Mint minden este lányzómmal fürdés előtt mesét nézünk. A palette szük. Vagy KISVAKOND, vagy LOLKA ÉS BOLKA. Nos ezt a kedves bagolyformát a Kisvakondban láttam, meg s kissé "renisre" faragtam, szabtam. Így került a mobiltokra. Fogadjátok szeretettel:)

Megszületett

Hosszú huza -vona után elkészült. Nem mondom, hogy nem kinlódtam vele eleget, de befejeztem.

Megküzdöttem a plüss nyúlásával, a hepe-hupákkal, a színkavalkáddal, az óriási mérettel, a figurákkal, a vatelinnel. De úgy érzem megérte. olyan igazi "Renis" lett.

A plüsst megszelidítettem közbéléssel. Ezután került rá a domb, a víz. a házikókat, vonatot, lepkéket kétoldali vetexel tettem rá, majd körbe varrtam. Hátlapoltam és pont.

A férjem azt mondta, benne van a szívem, lelkem.

Beletettem:)

Egy gomb története

Sokszor megesik velem, hogy belépek egy üzletbe (méteráru, rövidáru) és olyan dolgokat is megveszek, amire egyáltalán nincs is szüksegem. Utána pedig sokáig nézegetem, mit is kezdjek vele. Szegények végül bekerülnek a többi anyag, gomb, szalag, csipke... közé.

DE neki szerencséje volt, mert egy kedves megrendelőm bizony táskát szeretett volna, s sikerült találnom egy jó kis puncs színű kordot. Egyből szerelmes lettem bele, s már be is indult az agyam, hogy az otthoni anyagok közül, mivel is fogom párosítani.

Elővettem egyik első táskám szabásmintáját és belefogtam. Közbélést vasaltam, szabtam, férceltem, gombostűztem, s elkészült. Rájöttem, minél többször készítek el egy táskát,annál profibb lesz az eredmény. Nála semmibe nem tudtam belekötni. Tényleg szépre sikeredett.

S hogy kerül a bross a képbe? Mindig készítek eladásra kitűzőt, s valamilyen oknál fogva egy táskán landolnak. Mert épp ők illenek hozzá, feldobják, csinossá teszik, vagy érdekes lesz tőle az egész. Így lett a "mandula virág brossom" egy díszítő elem a tatyó elején. Mintha oda találtam volna ki, méret, szín, forma stimmel. Tehát mindennek megvan a maga helye:)

Gondolatok a jövőről második felvonás

Tehát elkezdődött a nagy betűs élet gyermekemnek és nekem is egyaránt. Ha jól belegondolok akkor az égiek nem igazán könnyítették meg a dolgom.
Egy hét alatt kellett beszoktatnom a gyereket a bölcsibe, úgy hogy közben értekezletre kellet mennem, osztályt díszítenem.... ráadásul az iskolám sem vette figyelembe apró gyermekemet, akit én cipelek minden reggel és megyek érte délután. Megkaptam három osztályban a magyar órákat, s a kollégák között a legnagyobb óraszámot. S amitől legjobban féltem az bekövetkezett, az egyik osztály az ELSŐ.
Imádom őket, még a legrosszabbakat is, de az első, az mégis csak első. Nagy megtiszteltetés őket írni, olvasni tanítani, de nagyon nagy munka és ezt igazán csak az érti, aki már tanított elsős pici tanoncpalántákat.

AMI elkeserít az alsós vezető negatív hozzámállása, minek okát nem tudom, bár sejtem. (nem szeret osztozni a gyerekek szeretetén)

AMI felvidít, az kislányom pozitív viszonya a bölcsődéhez. Egész jól viseli, és a gondozónők is szeretik, és ő is elfogadta őket. :)

Tehát fel a fejjel! Hajrá!

Küzdelem

Amint látható adott egy nagy mennyiségű plüss és egy kérés készítsek baba takarót, ami mosható, de minnél részletesebb legyen, s persze a házak sem hiányozhatnak róla.

A felkérés először érdeklődés szinten volt, s azt nem tudom hogyan jutottam el arra a szintre hogy meg is kelljen valósítanom. De valahogy ide lyukadtunk ki és most itt ülök a tervem és a kupac anyag fölött és csak fogom a fejem.

A plüss ugye nyúlik, így adott, hogy közbélést kell ráraknom. Igen ám, de én olyan okos voltam, hogy ez eddig bevállt kedves kis közbélésemet leváltottam, azon gondolat okán, hogy a gyereket ne nyomja majd agyon a takaró, s egy vékonyabbat vettem :)))))

Rávasaltam, elkezdtem és lássatok csudát az a "drága" közbélés nyúlik. Tehát igaz a közmondás járt utat járatlanra ne cserélj

:)

Táborban voltam...

Nos még júliusban voltam táborban, de akkor nem nagyon volt időm erről írni.

Előszőr 2002-ben voltam Szigligeten népzenei táborban, s azóta csak a terhességem és egy éves gyermekem miatt hagytam csak ki. Imádtam lejárni, hiszen a népzenész társaság nagyon jókedéjű, kedves ,elfogadó egy népség és imádom a társaságukat. Rengeteg fantasztikus emberrel ismerkedtem meg és azóta is ha találkozunk, úgy beszélünk, mint ha el sem váltunk volna.

Az idén elhatároztam ,hogy pihenni megyek, mert eddig minden egyes tábor alatt 20 féle dolgot csináltam. (ének, citera,furulya, tábori csokor...) Tehát úgy döntöttem ,hogy a citerát és az éneket pihentetem (nem mint ha nem kéne benne fejlődnöm, hisz mindig tanul valamit az ember), s a tekerőlantot veszem a kezembe. Első kezdő lépéseimet ifj.Horváth Károly népzenész egyengette. Egyszerűen szuper volt. Imádtam ,hogy teljesen kezdő vagyok, és nem "unatkozom" a csoportban. Szóval ha egyszer nagyon sok pénzem lesz biztos. hogy veszek egy hangszert. (ez újonnan potom 200 000.- )

S a táborban készült kedvenc képem. Bal oldalt ifj. Horváth Károly, középen Dr. Olsvai Imre népzene kutató (még Bartókkal is gyűjtött), s én.

S a fellépés