2011. augusztus 16., kedd

Lábnyomok

Hosszú történt nem fűződik a táskához. Szeretem a lábnyomokat, vagyis ezt a formát és hát a gyerek lábnyomatok a legédesebbek. Valami egyszerű báj van bennük, ami magával ragadja az embert. 
Sajnos lányomnak ez a kis husis lábformája már múlóban, hiszen négy éves nagylány, de ajánlom azoknak akik szeretnek visszaemlékezni milyen is volt, mikor még nagyon kicsi volt a gyermekük.
Engem erre emlékeztet a táska....s hát pasztell, mert rájöttem, hogy ezeket a visszafogott színkombinációkat is felettébb szeretem. Úgyhogy lesz még ilyen kis szolidan szelíd táska.....lesz ám)


4 megjegyzés:

Dia írta...

ez annyira csúcsszuper lett! A fazon, a szín, a minta - minden tökéletes együtt!!

(kár, hogy a férjem megálljt parancsolt a táskavásárlásomnak :-))

:-) :-)

patonaifabian írta...

Dia! Édes vagy! Annyira megszerettem a pasztellt, hogy most is épp egy ilyenen gondolkozom:)

Hajnal írta...

Én is odáig vagyok tőle :D
IMÁDOM !! Annyira édes :-)
Nagyon ügyes vagy!!!

patonaifabian írta...

Köszönöm! igyekszik az ember....