2011. szeptember 28., szerda

Meseházak

Már egy ideje a fejemben vannak, hiszen aki követ tudja, hogy a házikók itt laknak a szívemben, s szeretem én őket, de mostanában kissé elhanyagoltam ezt a témát. 
Majd a hétvégén oda értem, hogy sikítani tudtam volna  a megrendelések varrásánál. Mert hát jó, hogy van, s ennek örülök és hálát adok, de ....
Ezután bepipultam és elővettem az ezer éve kiszabott (ez itt költői túlzás) kék táska alapot és rákacskaringóztattam a házakat. Szerettem őket egy kis ideig, most szeresse más őket!


s hát it nem lehetett abbahagyni, mert ezt is meg kellett varrnom még egyszer. Az első elfogyott a vásárban pikk-pakk.....


4 megjegyzés:

Aledi írta...

Jaj, hát ezt bizony meg kellett varrni! Mesés! A másik is, nem csoda, hogy elvitték az előzőt. Én ennek a házikósnak sem jósolok hosszú várakozást :)

noviamy írta...

Jaj, ez a házikós... Olyan mesésen mesébe illő..
Nekem nagggyon bejön! :)))

Judit írta...

A baglyosak is, na de ez!!!! Csodás. Ezt el tudnám viselni:)

patonaifabian írta...

Melyik? Mert én szerelemmel készítettem a házakat...nagy nagy szerelemmel!