2011. július 3., vasárnap

Elfáradtam

A rossz idő ellenére férjem úgy döntött menjünk el vásározni....szeretek vásározni. Megszerettem. Annyi érdekes emberrel lehet beszélgetni és annyi kedves ismeretlen ismerőssel találkozhatunk.
A sok mosoly és az ámulat és a nevetés...ez mindig részem. Meglátják a táskáim és szinte mindenkinek fülig szalad a szája. A gyerekek és a felnőttek, férfiak és nők is egyaránt mosolyognak és ez olyan jó. Elismerően bólogatnak és dícsérnek...az már más tészta, hogy a nézelődést jobban végezték, mint a vásárlást, de ez mellékes, mert ennyi jó szót már régen kaptam és nagyon jót tett a lelkemnek....nagyon.
S kedvencem egy csinosan felöltözött fiatalember, aki megállt a termékeim előtt, s mintha megszűnt volna a világ  sorba-sorba végignézett mindent, majd rám és azt mondta....SZÉP!

S hogy kép nélkül ne hagyjam a bejegyzést egy kis "nemtudommilyen" színű táska....


7 megjegyzés:

erabera írta...

...ez az eraberakedvencszíne színű táska:))...merre voltak ezek a jókedvűen nézelődő vásárjáró emberkék?

patonaifabian írta...

Jajj, Káptalantótiban van egy kis romantikus piac. Oda mentünk és ott jártak keltek az emberkék:)

Shushanna írta...

Csak alátámasztani tudom amit írtál. A fülig szaladó szájakat! Mert hogy így van ez velem is mindig, ha erre járok...

patonaifabian írta...

Én pedig csak örülök, hogy mosolyogtok:)

Banász Erika, ErikaStyle írta...

Megérdemled az elismerést! Vásároz még sokat, ha örömödet leled benne! :))))

patonaifabian írta...

Azt lelem..most már szeretem:)

Névtelen írta...

mályvaszínű?