Már egy ideje a fejemben vannak, hiszen aki követ tudja, hogy a házikók itt laknak a szívemben, s szeretem én őket, de mostanában kissé elhanyagoltam ezt a témát.
Majd a hétvégén oda értem, hogy sikítani tudtam volna a megrendelések varrásánál. Mert hát jó, hogy van, s ennek örülök és hálát adok, de ....
Ezután bepipultam és elővettem az ezer éve kiszabott (ez itt költői túlzás) kék táska alapot és rákacskaringóztattam a házakat. Szerettem őket egy kis ideig, most szeresse más őket!
s hát it nem lehetett abbahagyni, mert ezt is meg kellett varrnom még egyszer. Az első elfogyott a vásárban pikk-pakk.....
4 megjegyzés:
Jaj, hát ezt bizony meg kellett varrni! Mesés! A másik is, nem csoda, hogy elvitték az előzőt. Én ennek a házikósnak sem jósolok hosszú várakozást :)
Jaj, ez a házikós... Olyan mesésen mesébe illő..
Nekem nagggyon bejön! :)))
A baglyosak is, na de ez!!!! Csodás. Ezt el tudnám viselni:)
Melyik? Mert én szerelemmel készítettem a házakat...nagy nagy szerelemmel!
Megjegyzés küldése