2011. szeptember 24., szombat

Hallgass az uradra!

S ne légy hányaveti, hogy "ki van ez találva, hidd el", mert úgy jársz, mint én. 
A történet, hogy régóta szeretnék tervezni egy csatos kis táskát. A fejemben összeállt, s papírra vetettem. Kiszabtam, díszítettem, mert hát ugye nem ám csak úgy, egy snassz anyagot varrogassak. Erre jó férjem megkérdezi, 
-Nem csinálsz egy próbaszabást, varrást?
Mire én:
-Most csinálom ez az!


Hát hallgatnom kellett volna rá, mert akkor nem lenne kicsi a táska szája és nem kellene most még egyet készíteni, s addig, addig javítani, míg jó nem lesz.
A fazont azért szeretem.
Ti mit gondoltok róla?

A másik sarkalatos pontja a kérdésnek a pánt. 
Milyen legyen?
Véleményeteket köszönöm!

6 megjegyzés:

Lidércke írta...

Édes ez a táska. :) Tudom, hogy az szokványos, de mégis lánccal tudom elképzelni.

csutkailda írta...

Én azt gondolom, hogy gyönyörű......élőben különösen.:)))

patonaifabian írta...

Köszi Dorka! Átmenetileg tettem rá egy kord vékonyka pántot!

Ida! Élőben szerintem minden más...:)))

Bombocos írta...

Nagyon édes ez a táska!!!
Az uramra hallgatást még megfontolom...múltkor mondjuk az ő segítsége nélkül nem tudtam volna befejezni egy karkötőt...
A lánc tényleg jól menne hozzá, de ehhez az édes darabhoz bármi jól mehet!

Amaranta írta...

Sodrott vastag zsinór...

patonaifabian írta...

Lehet....ez már nekem is megfordult a fejemben!