Egyik éjjel különös álmom volt. Nagyon kellemesen éreztem magam, a lelkem felszabadult, s nem volt más csak a rajz.
Azt álmodtam, hogy rajzolok, úgy mint régen. Nincs semmi csak én, a ceruza, és a papír. S ahogy rajzoltam a lelkem mintha szárnyalt volna. Felszabadult. Nehéz szavakba önteni ezt az érzést, olyan megfoghatatlan, de ha rágondolok ismét csak a kellemesség marad.
El is határoztam, hogy ismét beruházok jó minőségű ceruzára, fogom a kis rajztáblámat, papíromat és rajzolni fogok. Hogy ebből mi lesz, még nem tudom de érzem, hogy valamit egyedül kell csinálnom, ahol nincs ott a világ, nincsenek emberek és még a család sem. Csak én.....
Önző dolognak tűnik, de úgy érzem ez kell.
Néhány még 19éves koromban született féltve őrzött rajzot előkerestem. Ekkor még annyit rajzoltam és ott ahol akartam.
Címük nincs....az első a szemem. Lehetne a lélek tükre elnevezés.
A második képen úgy emlékszem apa keze van egy fotóról rajzba áttéve, holddal a háttérbe....
S a harmadik kép? Vajon melyik híres szobrász szobrát rajzolhattam le?
7 megjegyzés:
Fú, de ügyes vagy. Mindig lenyűgöz, ha valaki egyszerű eszközökkel alkotni tud.
Sejtettem, hogy van még egy s más a tarsolyodban :)) Nagyon szépek a rajzaid!
Folytasd mindenképp. Szépek. :)
Szeretném folytatni, de hát a mikor kérdése még mindig ott van:)
Rodin netán?
Igen Hajnalka! AZZZ!
:):)
Megjegyzés küldése