2010. november 23., kedd

Kis kedvenc...

Ha hiszitek, ha nem megfogadtam tanácsaitokat, s bizony csak ritkán, mikor kedvem szottyan a varráshoz, ültem le a varrógép elé, vagy böködtem a gyapjúfilcet.
Azután pedig a sors fogott össze ellenem, s a számítógép kezdett szórakozni, de az időm is az iskolai programok miatt szűkre szabott lett, s a lányzóm folyamatos betegségét ne is említsem....
.....azért ahogy írtam kicsit dolgozgattam is, s szerelembe estem, kedvencem lett, imádom.....


ŐT....tudom öndicséret büdös, de nem is magam dicsérem, csak egyszerűen szeretem ezt a kis pénztárcát. Mindössze 9cmx7cm az egész. S katicás (a csigák után ők a kedvenceim)

Befejeztem egy mérőlécet is, olyan fiúsat...


itt azért kiterítve is mutatom.....


Valamiért most a filchez kanyarodtam vissza. Megnyugtat a maga természetességével, puhaságával.

S hogy táska nélkül ne maradjon ez a bejegyzés. Íme a forró tél, teljesen abszurd, piros, feltűnő, emiatt "hordhatatlan", de hát én szeretem a pirosat, a feltűnőt, a játékosat....


2 megjegyzés:

bolyet írta...

A magam részéről ezúttal a filc- kollekciót részesítem előnyben!A mérőléc színei annyira klasszak.
Sajna a piros színt én nem tudom..annyira...de próbálom!A táska egyébként nagyon jó lett, hiszen nagyon szép az anyag és a forma!Pedig a piros igenis szép és fontos szín, de nekem miért nem megy???Bár a piros pöttyös vásznakat meg nagyon szeretem.Á, ki érti ezt?

hekka írta...

Tényleg nagyon aranyos a katicás! A maga egyszerűségével! A mérőléc is hangulatos lett, igazi fiús darab. És a táska is szuper! Kell a piros, főleg télen, a nagy szürkeségben! :)