2012. január 4., szerda

Káosz......és rend

Hol is kezdjem. Aki rendszeresen olvas, az tudja, hogy egy kissé munkamániás, vagyis inkább több lábon álló nőszemély vagyok. Amellett, hogy van családom, rendelkezem egy főállással, emellett van egy imádni való népdalköröm, s a varrás mes sem említsem.
Igazából elégg jól kordában tartom ezeket a szálakat, ami mindig összegabalyodik az a varrás fonala, vagy cérnája....Tehát itt eléggé kellene fejlődnöm, vagyis inkább nagyon.
S ehhez kérnék tőletek segítéget, mert hát hiába van megrendelés falam, amit rendszerint képtelen vagyok tartani, s hiába tervezem el, egyszerűen nem tudok tartani semmi féle ütemtervet.
Bár ehhez igen hozzájárul, hogy a munkaterv nálam egy kötötség, amit viszont piszok nehezen viselek....ebből kifolyólag valami nagyon  nagy ötletelést kérek tőletek, vagyis inkább segítséget, vagy nem tudom én , de a napjaim így tarthatatlanná váltak....
Ti hogy csináljátok?
Már gondoltam különböző színskálára, meg valamilyen sorrendre, de hát egyenlőre semmi okos ötletem nincs, hogy ...
1. el ne felejtsem a megrendeléseket
2. időre el is tudjam készíteni
3. esetleg magam kedvéért sem ártana alkotni


Ezer köszönet mindenkinek.....


8 megjegyzés:

Zazálea írta...

nem tudok segíteni, nagyon csúnyán el szoktam úszni, ezért most várom,hátha valaki mond okosat... :o(

M-ici írta...

Reni,
Épp ma írtam erről. Nekem beválni látszik a megkötött kéz, és a színek, pedig hidd el, hogy én sem tűröm a kötöttségeket. Sorra rúgom fel a napirendet, a találkozókat, a hetekig tervezett anyagbeszerző körutat, ha éppen olyan a hangulatom. Azt látom, hogy ennek ellenére az a rendszer, amit kialakítottam, működik még nálam is. Igaz, nem beszélhetek hosszú időről, és a karácsonyi rohamból még nekem is van elúszott megrendelésem, de már akkor is látszott, hogy annak a rendszernek a kezdetleges verziója, amit idén végérvényesen bevezettem, jó lesz, hatékonnyá tesz. Korábban mindent észben akartam tartani, de ez egy ponton túl nem megy. Most havi adagokat bontok hetekre, és azt napokra. Kizárólag hétköznapokra, és nem mindig, de többnyire elég szorosra fogom magam, de azért hagyom magam lélegezni. Nem kell észben tartanom semmit, mert a heti bontást megcsinálom hónap elején, a napi teendőket pedig hétről-hétre. Így reggel belenézek a kis könyvembe, és oda van írva, hogy mi az a munkamenet, amit meg KELL csinálnom az adott napon. Nincs apelláta, sokan jártak már rosszul, akik nekem ellent mondtak. :D De komolyra fordítva a szót, ha tudom, hogy miből, és mennyit kell megcsinálnom, akkor látom az alagút végét, tehát nem egy nehéz, izzasztó menetre indulok, hanem arra, hogy a nap végén simán kikerülhet a pipa. És ezen a héten, eddig tudtam tartani a tervet. Pici szigor, és pici logika, hogy nagyjából hasonló dolgokat csinálj egyszerre, így rutinosabban haladsz. A színek, és a pipák jót tesznek a léleknek, és másnap lelkesen veted bele magad a melóba, ha tudod, hogy ismét kipipálhatod a végén.
Ami még feltűnt magamnak, hogy karácsony környékén, meg már ősz végén is keresgéltem határidőnaplókat. De a kötöttsége miatt, amiatt, hogy előre nyomtatottak az oldalai, nem volt kedvem egyikhez sem. Fogtam tehát egy olyan könyvecskét, ami négyzetrácsos, mert én abba szeretek írni. Ceruzát használok, ezt radírozhatom, és kiemelő filcet, nekem kedves színekben. Úgy vezethetem ezt a könyvecskét, ahogy én akarom, oda írhatok bele, ahová én akarok, és sehol nincs dátum, vagy az idő szorítását jelző bármi.
Nekem nagyjából ez tűnik használhatónak. És hidd el, az elcsúszásokban, elfelejtésekben nincsen ki űberelni képes engem. De ma már kaptam egy olyan megjegyzést, hogy tán gumibogyószörpöt ittam, hogy ilyen gyors vagyok. :)

Huligánlány írta...

Hát, én csak azt tudom, hogy ha amagam kedvére alkothatok, semmi bajom, de amint egy megrendeléshez kell fognom, azonnal elmegy kedvem... normális ez?
:-)

Itt áll a legújabb megrendelésem (hál'istennek most nincs feltorlódásom, ez is ritka), tegnap vettem hozzá anyagot, de mást is, és naná, hogy az a másik most jobban izgat...

Amaranta írta...

Ne dolgozz megrendelésre. VArrj olyat amihez kedved van, és tedd fel a boltba. Akinek tetszik megveszi.

Tudom, hogy ez nem tartható, de ideális lenne.

Mici rendszere tarthatónak tűnik. Te tudod, hogy mennyi időd van varrni egy-egy nap. A megrendelés faladra szerintem úgy írdd be a munkát, hogy lépésekre bontod, és aznap azt meg kell csinálni és mikorra vagy meg vele teljesen. A következőt úgy írod mellé. Ígí látod, hogy egy nap, mennyit készítesz, és úgy válalod be a következőt. Kicsi fegyelmet kíván a pontos vezetése, de csak pár másodperc az idődből. AMikor másnap meg postáznod kell már,csengessen nagyon hangosan a telefonod. Szinte mindegyikbe van már tervezhető naptár.

Szóval hasonló, mint a Micié, csak nem annyira kifinomult.

Zazálea írta...

jó, rendben, amikor ennyire látom előre, akkor igen, de nálam rendszeresen beesnek olyan megrendelések, amelyek 2 héten belül kellenének, ha lehet. és akkor borul minden. vagy azokat nem kellene elfogadni? már így is három-négy hetes határidővel vállalok bármit (amihez még csúszom is), akkor hol a vég?
meg kellene tanulni nemet mondani?már megint?
de komolyan kérdezem ám....

Forgács Fanni írta...

Nos. A füzet működik. Nekem is kockás, csinos, és szeretem ahogy gyűlik a megrendelés és szeretem a pipát, pipát és pipát is. A csúszás természetes és barátkozni is lehet a gondolattal, engem kimondottan motivál a határidő, minél közelebb van, annál inkább jön a pánik és Mici "gumibogyó szörpje" :o).
Zazi beesőit pedig szintén magaménak tudom, de ez feldob,mert ettől érzem igazán, hogy szükség van rám,adhatok, alkothatok. És a tény: idén még egy métert sem dolgoztam .... (de a megrendelés gyűlik és gyűlik :o)) Szerintetek?

Hunszil írta...

Újfent okosodtam :) Köszi lányok:)))
Bár nekem nics annyi megrendelésem, de örülök, hogy más is kerül időzavarba :))) Az én idei fogadalmam, hogy egyensúlyba kerüljenek a dolgok:)))

patonaifabian írta...

Tehát füzet...az akad, kiemelések, és ceruza meg radír, hogy a lelkem jobb legyen és tudjak módosítani ha nem megy. Aztán kipróbálni mennyit tudok mikor varrni és azt beilleszteni az életembe.
A közbejövők azok akadnak, de sokan és valóban jó érzés, még akkor is ha felborítják az egész menetrendemet, de itt megemlítem ismét a ceruzát és a radírt, mert hát ezek ilyenkor jól jönnek.
A füzettel egy bajom van...nem látom...nincs szem előtt...azt hiszem beszerzek egy nagyobb parafa táblát és ott vezetem a dolgaimat!
Ezer köszönet az ötletekért, mert azért fogom haznosítani...bizony:)