Persze ez költői kérdés, de olyan jó lenne, ha néha az idő 24 órás határa kitágítható lenne. Hiszen akkor több idő jutna a gyerekre, férjre, aki szegény sokszor morog, hogy már megint???? S gondolom értitek mire gondolok.
Vagy esetleg kicsit olvashatnék, nyugodtan anélkül, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, miért is nem mást csinálok.
De nem tiltakoznék akkor sem ha valaki beültetne a székbe és zenét hallgattatna velem.
Azt hiszem most vagyok azon a ponton amikor remetének állnék, hogy egy kicsit nyugalom lenne körülöttem. Maga a természet, a madarak, a virágok, a bogarak, na meg a szénanáthám:(
3 megjegyzés:
Ismerő a helyzet. :S Én listát írok, az elejére a legfontosabbakat, és ha valami kész, már ki is pipálom. Nem lesz tőle több az idő, csak kevésbé nyomasztó a dolog, mert látom, hogy azért haladok is. És néha fent maradok éjszaka olvasni. :)
Sajnos én is hasonló cipőben járok, pedig nekem még gyerekem sincs. Nem igazán jó ez a rohanós világ, az állandó megfelelni vágyás minden helyzetben. Nehéz beosztani, priorizálni, néhanap kicsit önzőnek lenni. Lidércke ötlete a listával kapcsolatban nagyon tetszik, ki fogom próbálni :))
Amikor én ilyen mélyponton vagyok és a kétségbeesésé szélén táncolok, igyekszem arra koncentrálni hogy ez még mindig jobb, mintha igénytelenül élnék bele a semmibe, nem törődve senkivel és semmivel, hagyni a napok múlni, egyiket a másik után.Így legalább élettel töltöm meg a 24 órát, van értelme, hasznosnak érzem magam.
Köszönöm a biztatást. Igyekszem túllépni rajta, s a nekem, ill. családomnak a legfontosabbat megadni, utána jöhet a többi.
S valóban ezt a cédulás dolgot ki fogom próbálni. Nagyon köszönöm nektek.
Megjegyzés küldése