A lelkem már nagyon várja a nyarat, a meleget, a napfényt, a szabadságot, a vizet, a szivárványt, de ez a fránya idő nem nagyon akar azonosulni az akaratommal. Ez van, ezért öngyógyításba kezdtem, hogy a negatív felhőket, amik igen sűrűvé váltak a fejem felett elhessegessem.
Ma egész délelőtt (mivel anyósom "lenyúlta" a lányom) szinte teljes hangerővel hallgattam népzenét, s közben ezek a dolgok születtek.
El is felejtettem milyen gyógyító ereje van a zenének, s azt is hogy mennyire szeretem a népzenét. Az elmúlt időszakban kevesebb erőm jutott a zenére, s ez meg is látszik a lelkiállapotomon. Lányom születése előtt a zene volt a lányom, rengeteget énekeltünk, muzsikáltunk, s annyi szeretetet kaptam a többi zenésztől, hogy a lelkem csordultig volt és én is tudtam adni, de az aranytartalékok elfogytak, s újratöltés mostanában ritkán van:(
Tehát zenét hallgattam, s énekeltem szívből, szomorúságból, örömből,sírtam és nevettem, s JÓ volt.
2 megjegyzés:
Nagyon aranyos mobiltokokat készítettél! És igazad van, a zene nagy gyógyító.
Csak röviden. Köszönöm
Megjegyzés küldése