Csereakció

Olyan izgatott vagyok. Hétvégén megkeresett Dóri,  hogy benne lennék-e e cserébe. Először erősen morfondíroztam, de mikor megláttam a tündéri süthető gyurmáit nem bírtam ellenállni az ajánlatának. Így megegyeztünk, hogy a kis Muffinos 2in1 táskát elcserélem édes, pici gombokra. Az eredményt elküldte, és már is beléjük szerettem. Biztos ott lesznek a táskáimon, mobiltokon, neszesszeren....Tehát köszönöm a csere lehetőségét, és már alig várom a postást a kis csomaggal.

Gyereknap

Azt kell mondanom ezen a hétvégén egyáltalán nem volt kedvem csinálni semmit. De úgy "an-blokk". Tehát a hétvégém ide-oda járkálással, teszeséggel, és toszasággal tellet. Ez látszik is, mert olyan igazi  "freni"-set nem tudtam létrehozni, se szombaton, se vasárnap.

De azért vízi mentőnek felcsaptam, hiszen minden reggel a kutyák vizéből egy apró, fiatal szarvasbogarat kellett megmentenem, aki épp ott akart úszóleckét venni felügyelet nélkül:)

Az egyiket lencsevégre kaptam.

Azután elgondolkoztam, hogy hát mégis csak ma van gyereknap, s mivel a mamánál van (újfent) a gyermek, ezért készítek neki egy valamit. Ez a valami pedig egy ló. Ha hiszitek, ha nem neki bizony még nincsen lova. Eddig kicsi volt hozzá, s most az utolsó példányoknál amit készítettem mutatott irántuk érdeklődést. Így hát egy csajos lovat gyártottam. Kíváncsi leszek mit szól hozzá.

Múlt heti termés

Csak a képek, hiszen a forma az már ismert. Idáig fejlődött a kísérletezésem.

és egy kis süti

s pénteken a madárszóra madárkával válaszoltam....

Felhőkérdés

Az autóban ülünk és a felhőkről esik szó. Kérdezi lányom:
-A felhők mit csinálnak?
Erre én:
-Jönnek- mennek.
Mire lányom:
-De a felhőknek nincs lábuk!!!

Idézet

Az élet az erőfeszítéseket díjazza, nem pedig a kifogásokat.

Andrew Mattheus

Csak a tévét néztem, miközben lányom bölcsiset játszott és épp a babáit altatta, mikor az egyik kereskedelmi csatornán ezt az ÜZENETET olvastam. S megfogott, hiszen az élet, az életben maradás lényege benne van.

Egy éve mentem vissza tanítani, mindössze két évet hagytam ki mégis, megdöbbentő az akkori elsőseim és a mostaniak között a különbség, de ezt a felsőbb osztályokra is igaz. Egyszerűen gondolkodási képességüket elvesztették, csak a "konzerv" dolgokat képesek befogadni, s küzdeni,......na azt aztán nem. Tehát azzal amivel kínlódni kell, amin kicsit gondolkodni kell, vagy csak egy kicsit megküzdeni érte, hogy elérjék inkább hátra dőlve "kezeket feltéve" megadják magukat és nem csinálják. Feladják. Hiszen sokkal egyszerűbb feladni, mint megdolgozni érte. Csak ezt a szülők sem látják be, s sokszor ők oldanak meg a gyerek helyett minden felmerülő gondot,apró,-cseprő vitákat, gyerekgondokat, mintha  üvegburokban kellene őket tartani, ne hogy megtanulják az önállóságot, a játszmák, a konfliktusok kezelését.
Tehát küzdünk, mint a csigák, hátha átjutunk az út jobbik oldalára!
:)

Romantikusan

Nézegettem a dolgaim, s teljesen elcsodálkoztam azon a fordulaton, amit láttam. A mobiltokok szinte semmit nem változtak, azok maradtak a kis vidám, színes holmik. DE a táskák, hát....első meskás éveimben inkább a nőcis, romantikus, masnis, rózsás, virágos hangulat uralkodott a táskákon. Most pedig eléggé figurális, karakteres táskákat látok a polcokon, amik igazán egyéniségeknek, bevállalós embereknek készültek, így elővettem újból a nőcis hangulatom.
Bár ez a táska egy hétig készült, hiszen mindig félretettem. Valahogy sehogy sem akart elkészülni, valahogy nem akart megszületni, de ma erőt vettem magamon és befejeztem. (egyébként már márciusban kiszabtam, tehát hosszú szülés volt). S ami jó benne, hogy mire megvarrtam, addigra megszerettem.

S még valamit gyártottam, míg lányom az igazak álmát aludta. Egy 2in1 táskát.Olyan, a formája mint a gombásnak. Beleszerettem ebbe kis formába:))) Ebbe is

Kísérlet 2.

Szerintem ez azért jóval jobb lett mint a tegnapi.:))

Kísérlet

Kísérletezésbe fogtam. A nagy amerikai filmekben sokszor megjelenik ez a kicsi forma, amolyan kézi táska. Már régóta foglalkoztat a dolog, még kezdeti meskás koromban gyártottam, egy hasonló kézi táskát fekete alapon, fehér pettyes anyagból, helyre kis dísszel. De azóta eszembe sem jutott, de most, hogy ilyen fantasztikus anyagokhoz jutottam, hát újból kipróbáltam. Ez az első példány ,de nem az utolsó. Amolyan nőcis darab, de a fejemben már jó néhány "freni"-s összeállítás is van. 

Egy kicsit még az alakján módosítok, bár erre még alszom azt hiszem.

Szörnyen felvidultam

Amint már említettem kissé össze voltam zuhanva. A fáradságom nem múlt el, de a kedvem nem a béka fenek alatt volt, hanem feljebb költözött. Már itt volt az ideje, mert kezdett rendesen feszélyezni a dolog. S ami a legjobb erőm is volt a megrendelések közül készíteni néhány dolgot.

Bár az idő nem nagyon ösztönzött a munkára erőt vettem magamon,s abból amit előző nap magamba gyűjtöttem felhasználtam egy kicsit, s vasárnap nekiláttam a munkának. S újabb szörny szülemények születtek. Remélem Szilvi nem haragszik meg majd érte.

Ezt Juca kedvéért készítettem pakolós táskának, a következőt pedig a magam kedvéért.

Ráadásul mostanában elhatalmasodott rajtam a táska készítési mánia. Ezt egyébként nem értem, mert eddig  a táskákat csak néha-néha nagyobb ihletettség után gyártottam, de most annyi táska  terv kevereg   fejemben, hogy nem győzöm őket megvalósítani. S végül a legutolsó szüleményem.

Nyár, van nyár???

A lelkem már nagyon várja a nyarat, a meleget, a napfényt, a szabadságot, a vizet, a szivárványt, de ez a fránya idő nem nagyon akar azonosulni az akaratommal. Ez van, ezért öngyógyításba kezdtem, hogy a negatív felhőket, amik igen sűrűvé váltak a fejem felett elhessegessem. 

Ma egész délelőtt (mivel anyósom "lenyúlta" a lányom) szinte teljes hangerővel hallgattam népzenét, s közben ezek a dolgok születtek.

El is felejtettem milyen gyógyító ereje van a zenének, s azt is hogy mennyire szeretem a népzenét. Az elmúlt időszakban kevesebb erőm jutott a zenére, s ez meg is látszik a lelkiállapotomon. Lányom születése előtt a zene volt a lányom,  rengeteget énekeltünk, muzsikáltunk, s annyi szeretetet kaptam a többi zenésztől, hogy a lelkem csordultig volt és én is tudtam adni, de az aranytartalékok elfogytak, s újratöltés mostanában ritkán van:(

Tehát zenét hallgattam, s énekeltem szívből, szomorúságból, örömből,sírtam és nevettem, s JÓ volt.

Pillangó álom

Mint már említettem rengeteget filózok, gondolkodok, este álmomban, félálmomban alkotok. S hétfő este egyszer csak ez a kép villant be egy pillanatra. Tőlem teljesen távol álló összeállítás, de úgy döntöttem megvarrom. Valamiért csak leküldték hozzám ezt a pillanatképet. Íme az eredmény.

Csiga-biga gyere ki....

Kislányom beteg, bár ezt erősen túlzásnak vélem főleg akkor, amikor rosszalkodni kell. Tehát, hogy lekössem és ebédet is tudjak készíteni, csigagyűjtési akciót hirdettem neki. Az eredmény:)

Szörnyen édes

A hetekben keresett meg a  kedves vásárlóm azzal a nagy kéréssel, hogy készítsek neki egy szörnyes táskát. Persze elvállaltam, de amikor megláttam a szörnyeket "szörnyen" kétségbe estem, azután vettem egy mély levegőt és nekiestem.

Persze az élet csavart egyet a dolgokon és úgy hozta a sors, hogy egyből kettőt kellett varrnom, íme ők a kis szörnyik. 

Miért nincs időm semmire???

Persze ez költői kérdés, de olyan jó lenne, ha néha az idő 24 órás határa kitágítható lenne. Hiszen akkor több idő jutna a gyerekre, férjre, aki szegény sokszor morog, hogy már megint???? S gondolom értitek mire gondolok.

Vagy esetleg kicsit olvashatnék, nyugodtan anélkül, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, miért is nem mást csinálok. 

De nem tiltakoznék akkor sem ha valaki beültetne a székbe és zenét hallgattatna velem. 

Azt hiszem most vagyok azon a ponton amikor remetének állnék, hogy egy kicsit nyugalom lenne körülöttem. Maga a természet, a madarak, a virágok, a bogarak, na meg a szénanáthám:(