Az ember nem gép és nem tökéletes. Az ember attól ember, hogy néha hibázik, s olyan dolgokat vét, amiből tanul....
Ez nálam is így van a varrással....mikor kezdtem azt sem tudtam mit akarok, hogyan legyen, csak szerettem volna a gyerek mellett a családi kasszát segíteni. Majd ahogy telt az idő egyre több mindent tapasztaltam, tanultam, amit a következő alkalommal hasznosítottam. Majd telt múlt az idő visszamentem dolgozni, s még mindig azon munkálkodtam, hogy a dolgaim messziről megismerhetőek legyenek, s olyan minőségűek, amit én is szívesen hordanák. Mindig azon járt az agyam, mit hogyan tehetnék jobbá.Végül sikerült kialakítanom a magam stílusát, a magam irányvonalát...
Egyedül dolgozok ki mindent, a szabásmintától ,a szabásig, a varrásig, a bélelésig, a .......persze mindenki ezt teszi, s ez nem is lenne akkora kunszt, ha nem lenne családom, (bár a legtöbbünknek van), ha nem egész napos iskolában dolgoznék, ha nem lenne egy népdalköröm, akikkel próbálok, fellépésre járok.
Így nem csoda, ha ebben a körülöttem kialakuló káoszban, vagy nevezzük rendetlen rendnek, néha hibát követek el, nem veszek észre olyan dolgot, mint, hogy a táska egyik részét fordított száliránnyal szabtam, vagy hogy a csomag feladásakor egy másik megrendelő címét írom rá egy borítékra....
El kell döntenem, hogy mit is szeretnék....tanítani, vagy a lelkem darabjait belevarrni egy-egy táskába....azt hiszem elértem az életem olyan szakaszát, ahol valamilyen lépéseket kell tennem, mert belerokkanok....
25 megjegyzés:
nem tudom milyen szakos vagy, de ha szereted, akkor nem tudsz csak óraadó lenni?
Ismerős a szituáció. Alkotás, dalkör, saját cég vezetése...igaz én még nem mentem vissza dolgozni, de itthon van ez a két kis csemete, nomeg az egyetem, meg magántanítványocska...stb...stb... Épp ezért már most azon töröm a fejem, hogy lehet NEM megyek vissza tanítani. Legalábbis egész napra nem.
Drukkolok, hogy jó döntést hozz, mert belerokkanni nem szabad, s nem is érdemes!
Én is tanítok, közben pedig sokszor nem látom, hogy van-e értelme... Gyönyörködve nézem a munkáidat és arra gondolok, hogy milyen jó is lehet egy-egy ilyen szépséget elkészíteni, látni/olvasni a másik örömét, alkotni valami egyedit. Tudom ezzel nem sokat segítettem... Remélem megtalálod az utad és az egyensúlyt az álmok és a valóság kényszerei közt.
na, ezt értem,én is változás előtt állok, csak más szempontból. viszont hasonlóképpen, ezért értelek.
egyrészről természetesen nem lehet egy fenékkel két(három,négy,öt...) lovat megülni, ezt gyorsan el kell felejteni.másrészről viszont nem biztos, hogy ennyire sarkos a dolog, lehet, hogy nem elhagyni kell az egyiket, csupán lassítani. kitalálni, hogy hány termék az, amit még jó szívvel,jó lélekkel, energiával el tudsz készíteni. sorba venni a megrendeléseket, azokat előtérbe helyezni, de azokat is az előre meghatározott mennyiséget figyelembe véve, nem többet.ha mégis marad kapacitásod, akkor szabadon varrni, a keretek között mozogva, akkor sem vállalva többet.
ezek inkább gyakorlati tanácsok most, azt hiszem, de megközelíthetném más oldalról is a dolgot, hogy mennyire számít,mennyire szükséges a bevétel,mert ennek alapján is lehetne viszonyítani.
sztemtöbb megoldás is van, Reni, megmaradhat a káposzta is, a kecske is jóllakhat, alaposan átgondolni, s mindezek fényében mérlegelni kell.
Tudom nem könnyű mérlegeni,tanácsot sem könnyű adni,Mgadba kell zárkoznod és mérlegelnedd kell,mi okoz több örőmőt-méket tudnád csínálni szeretetből-örőmmel,és a mai világban sajnos az is számit,hogy anyagilag is jó legyen! Kívánom,hogy Jézuska segitségével a legjobb döntést hozd!!!
Tündi! Tanító, így az óraadás számba sem jöhet:(
Évi...tudom..tudom....
Tudom nem könnyű mérlegeni,tanácsot sem könnyű adni,Mgadba kell zárkoznod és mérlegelnedd kell,mi okoz több örőmőt-méket tudnád csínálni szeretetből-örőmmel,és a mai világban sajnos az is számit,hogy anyagilag is jó legyen! Kívánom,hogy Jézuska segitségével a legjobb döntést hozd!!!
bocs elfelejtettem alá írni: Tünde!
2012. április 10. 19:33
J....a másik bajom ez....alapítványi iskolánál dolgozom, ahol kis létszámú osztályok miatt hozzánk hozzák az össze papiros gyereket magatartászavar, figyelemzavar, diszek....egyikhez sincs papírom "megbirkózom velük", úgy érzem szeretnek, de eredményeket a tanulásban már kevesebbet tudok felmutatni...úgy érzem hiába mondom nem megyek vele semmire.....
Rita! Én is a megoldásokon próbálok agyalni....van fenekem de nem ekkora:)
Állandóan azt nézem mit hogyan tudnék csinálni, hogy osszam be a perceim...sok időt vesz el, hogy három nap is fél négykor érek haza..akkor már nem tudok nekilátni semminek...a megrendeléseket ide-oda teszem, csoportosítom, hogy minél rövidebb idő alatt többet tudjak teljesíteni...Közelebb kellene munkát keressek, mert az utazással is elmegy egy csomó idő...
A kereteim sem találom...vagyis azt hiszem most már megvan...ennyi...
Nagyon értem, hogy miről "beszélsz" és én éppen ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek vissza. Én azt a munkámat is nagyon szerettem, de az teljes vagy még több embert kíván és amíg nem volt más, működhetett is a dolog, de engem már a fiúk születése is elgondolkodtatott, hogy hogyan csinálom majd mellettük. Aztán persze hozott mást az élet és én így döntöttem. Nem tudom nálatok milyen a helyzet, de én azt mondtam magamnak, hogyha ez a kreatív hajó elmegy, akkor ennek a történetnek vége, tanítani viszont bármikor visszamehetek. Lehet, hogy nem úgy, nem oda, de még mindig lehet valahogy. Viszont a saját tapasztalatomból mondom, hogy ez a választás sem kevesebb meló, stressz és elfoglaltság, de tény, hogy itt mindenki a maga ura. :)
Ah, Reni, nagyon drukkolok, hogy kisüss valamit, s így a nap is kisüssön rád! Én amikor tanítottam, alig tudtam varrni, az iskola elszívta az egész erőm, nem is a gyerekek, hanem a sok felesleges értekezlet, minőségbiztosítás, nyavalya-hülyeségek (bocsánat). Mindig is csodáltam, hogy ekkora a lendületed, ennyi minden beléd fér! Szerintem megtalálod a megoldást, kis lassítást vagy szünetet, ügyes lány (asszony) vagy! Magadra vigyázz, ez a lényeg, akkor oké lesz a többi is!
Judit! Azt tudom, hogy egy vállalkozás nem egyszerű dolog édesanyám már x éve az és hát dolgozik rendesen....nekem sem okozott eddig gondot amíg el tengtem lengtem a varrással, de a nap lesütött rám és tetszenek másoknak is a dolgaim és szeretnék őket, csakhogy a kapacitásom véges....legalább is úgy, hogy suli is van. Mert azért ha másképp nem fejben fel kell készülni egy órára...
Ancsa! Engem még a gyerekek is leszívnak. sok nehéz esetünk van....és biza nem vagyok gyógypedagógus, aki ezeket könnyű szerrel megoldja....igyekszem kisütni valamit....
MIntha én írtam volna a soraid. Dolgozni, gyerekek, család, webáruház, hímzés. Én többször próbáltam kizárni az életemből az alkotást. Olyan, mint az alkohol. Kicsit nem lehet abbahagyni, csak teljesen. De mindig "visszaestem" Talán azért, mert ez van elrendelve, nem az üzleti élet. Próbáltam csak kicsit, hobbi szinten. De azt veszem észre, csak ez éltet, a többi pedig van. Most is ebben a cipőben vagyok. Az anyagi világ viszont nagyon nagy úr. Mérlegelni kell, és marad az, hogy nincs változtatás, ezt az időt kell beosztani, ennyi lovat kell megülni. Hogy a lelki béke is meglegyen, kell a hímzés, kell az alkotás.
Nem tudtam neked jó tanácsot adni, csak a hasonló gondom megosztani. Amikor időlegesen nem hímzek, utána rettentően sajnálom a kihagyott időt. Máskor meg a hímzésre szánt idő miatt haragszom magamra, miért nem a vállalkozásom építem, hogy sikeresebb legyek. A férjem írigyel, neki nincs hobbija, nekem van, és van rengeteg kedves ismerősöm is általa. Az alkotás a léted, várjuk a sok szép táskád, tárcád! Vagy a kevesebbet, de biztosan lesz! Kívánom, találj az utadra, ami a legjobb neked!
Zsuzsa! A világ anyagias. ha nagyon sarkítani szeretnék a varrás nélkül már utcára kerültünk volna...meg kell oldanom és ez az ami feszít....
Lányok! Korom alapján anyátok lehetnék, tudom, ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy bölcsebb is vagyok, de... Ne égessétek két végén a gyertyát, mert akkor is elfogy, ha csak az egyik végén ég. Én is dolgoztam napi 14 órát (legalább), rohantam, idegeskedtem, gyereket neveltem, szülőt ápoltam, elkerülhetetlenül betegség lett a vége. Most próbálok a gyerekeimnél törleszteni, mert nem tudtam rájuk mindig, akkor és annyi időt szánni, amikor kellett volna. Ezt sajnálom a legjobban, és hiába igyekszem most nagyon, azok az idők már soha többé nem jönnek vissza. Reni! Tudom én, hogy a nincs nagy úr, bölcsen kell mérlegelned, mindent számbavenned. Szívemből kívánom Neked, hogy sikerüljön a legjobb megoldást (és a lelki békéd is)megtalálnod. Ölellek: Kati
Drága Reni!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pályád korai szakaszától ismerlek, és büszke vagyok a kitartásodra, tudásodra és akaraterődre!
Én mindezt Gábrisnál csináltam, amit te, vagy egy kicsit kevesebbet.
Mindig szóltak sokan, hogy álljak le, mert baj lehet belőle.
NEhezen tanultam, vagy akartam belőle tanulni!
Az a mérlag, amit moat előveszel legyen súlyos..mindkét fele, de TE döntsd el, hogy hova teszed a többet és a kevesebbet.
Én Dorkánál most úgy érzem, hogy azt csinálom, amit mindig is szerettem volna...
Sokat tanultam a hibákból, amit a családom és szeretteim kárára követtem el.NEm akarom újra ezt tenni.NIncs annyi és olyan gyerek, aki a tiédet pótolná, hidd el!
TE meg, mint szakmabeli, tanító, vagy egyszerúen csak kolléga kis időre pótolható vagy...:)
SZERETÜNK!!
Nekem szerencsére megadták a kezdő lökést....tudod,hogy gondolom...ennél jobban nem is sülhetett volna el!Most,jelenleg így van,addig örülök neki,ameddig működik,ledolgozom a napi 6-8 órámat:itthon,szervezkedek,jövök,megyek,nem szolgálok mást!Nehéz a döntés Neked,ám
Szabolcs melletted áll és ez a legfontosabb!!
melyik nélkül nem tudsz élni? a tanítás vagy a varrás nélkül? a többi fix, hisz a család mást priort kap ebben a történetben....
aztán már csak a matek jön.....
:(
erőt hozzá...
Köszönöm a tanácsokat....Ida melyik nélkül? Varrás nélkül nem megy, de népzene nélkül sem menne azt muszáj...gondol...gondol....lehet, hogy csak pihennem kellene egy nagyot...gondol....
Reni, most jöttem újra, hogy végigolvassam a kommenteket, olvastam, amit írtál. Teljesen megértelek... sajnos... Én egy szakközépben tanítok, van osztály jó képességűekkel, van gyengébbekkel és van egy szakmunkás szintű, igaz, csak heti 2 órában, de 41-en vannak, sok szempontból hátrányos helyzetben és sokféle zavarral. Tudom, hogy rengeteg energiát elvesznek... Az alkotás gondolom fel is tölt téged, sikerélményt hoz, megvalósíthatod magad, a magad ura vagy, stb., gondolom nem kell részleteznem az előnyeit.
Jó ötlet, hogy kicsit megállj, és hogy "kimatekozd", hogy mennyi kell a megélhetésetekhez. Ha valaki szeretne tőled egy ilyen gyönyörű holmit, az várja csak ki a sorát, téged nem frusztráljon, ha nem tudod tartani a határidőt. Ezer dolog történhet azzal, akinek gyermeke van.
Most egy kicsit egyik szavamat a másikba öltöttem, elnézést, mára már leszívták az energiámat a fent emlegetett órák során :).
ott van már az a válasz.......
már csak a matek kell:)
Én csak a blogodon, munkáidon keresztül ismerlek...de azt mondom: szerintem te tudod, hogy mit akarsz, mi tesz igazán boldoggá. Már választottál, nemde? Úgy gondolom, meg kell tanulni váltani.
Én a három gyermekem mellé a szabadságot választottam. Ez sokszor nehezebb, de az enyém, én pedig a családomé vagyok. Meg tanultam megelégedni a "kevesebbel" is. Nem a gazdasági mutatót, hanem a boldogsági mutatót lesem...
Bátorság!
Emi
Valóban választottam, de még egy lépés kell, hogy megtegyem azt amire vágyom...azután a zuhanás, és várni, hogy pehelypaplanra esel....
A Fb-on is írtam, hogy elképesztő mennyiséget varrsz. Vagy csak nekem rettentő sok? Én is így vagyok vele, hogy itt vannak a gyerekek, őket sokfelé hordom, folyamatosan sütök, plusz takarítás-mosás-vasalás, és iskolába járok. Megértelek. Egyszerűen nem lehet ennyi minden hiba nélkül csinálni!
Sok mindenen múlik a döntés.
Lassíts, csak ezt tudom tanácsolni. És kívánom, hogy jól dönts, ha már muszáj! :)
Megjegyzés küldése