Gondolatok a jövőről második felvonás

Tehát elkezdődött a nagy betűs élet gyermekemnek és nekem is egyaránt. Ha jól belegondolok akkor az égiek nem igazán könnyítették meg a dolgom.
Egy hét alatt kellett beszoktatnom a gyereket a bölcsibe, úgy hogy közben értekezletre kellet mennem, osztályt díszítenem.... ráadásul az iskolám sem vette figyelembe apró gyermekemet, akit én cipelek minden reggel és megyek érte délután. Megkaptam három osztályban a magyar órákat, s a kollégák között a legnagyobb óraszámot. S amitől legjobban féltem az bekövetkezett, az egyik osztály az ELSŐ.
Imádom őket, még a legrosszabbakat is, de az első, az mégis csak első. Nagy megtiszteltetés őket írni, olvasni tanítani, de nagyon nagy munka és ezt igazán csak az érti, aki már tanított elsős pici tanoncpalántákat.

AMI elkeserít az alsós vezető negatív hozzámállása, minek okát nem tudom, bár sejtem. (nem szeret osztozni a gyerekek szeretetén)

AMI felvidít, az kislányom pozitív viszonya a bölcsődéhez. Egész jól viseli, és a gondozónők is szeretik, és ő is elfogadta őket. :)

Tehát fel a fejjel! Hajrá!

Küzdelem

Amint látható adott egy nagy mennyiségű plüss és egy kérés készítsek baba takarót, ami mosható, de minnél részletesebb legyen, s persze a házak sem hiányozhatnak róla.

A felkérés először érdeklődés szinten volt, s azt nem tudom hogyan jutottam el arra a szintre hogy meg is kelljen valósítanom. De valahogy ide lyukadtunk ki és most itt ülök a tervem és a kupac anyag fölött és csak fogom a fejem.

A plüss ugye nyúlik, így adott, hogy közbélést kell ráraknom. Igen ám, de én olyan okos voltam, hogy ez eddig bevállt kedves kis közbélésemet leváltottam, azon gondolat okán, hogy a gyereket ne nyomja majd agyon a takaró, s egy vékonyabbat vettem :)))))

Rávasaltam, elkezdtem és lássatok csudát az a "drága" közbélés nyúlik. Tehát igaz a közmondás járt utat járatlanra ne cserélj

:)

Táborban voltam...

Nos még júliusban voltam táborban, de akkor nem nagyon volt időm erről írni.

Előszőr 2002-ben voltam Szigligeten népzenei táborban, s azóta csak a terhességem és egy éves gyermekem miatt hagytam csak ki. Imádtam lejárni, hiszen a népzenész társaság nagyon jókedéjű, kedves ,elfogadó egy népség és imádom a társaságukat. Rengeteg fantasztikus emberrel ismerkedtem meg és azóta is ha találkozunk, úgy beszélünk, mint ha el sem váltunk volna.

Az idén elhatároztam ,hogy pihenni megyek, mert eddig minden egyes tábor alatt 20 féle dolgot csináltam. (ének, citera,furulya, tábori csokor...) Tehát úgy döntöttem ,hogy a citerát és az éneket pihentetem (nem mint ha nem kéne benne fejlődnöm, hisz mindig tanul valamit az ember), s a tekerőlantot veszem a kezembe. Első kezdő lépéseimet ifj.Horváth Károly népzenész egyengette. Egyszerűen szuper volt. Imádtam ,hogy teljesen kezdő vagyok, és nem "unatkozom" a csoportban. Szóval ha egyszer nagyon sok pénzem lesz biztos. hogy veszek egy hangszert. (ez újonnan potom 200 000.- )

S a táborban készült kedvenc képem. Bal oldalt ifj. Horváth Károly, középen Dr. Olsvai Imre népzene kutató (még Bartókkal is gyűjtött), s én.

S a fellépés

Elkészült a mű!

ELKÉSZÜLT! Ezt azért írom nagy betűkkel, mert hatalmas boldogság szállta meg lelkem, mikor az utolsó öltést is leböktem. Elkészült, befejeztem, nincs több dolgom vele. Hogy idáig eljussak összeszámoltam kb. 22órát dolgoztam vele. Vagyis nagyon-nagyon sokat.
Amikor belevágok egy ilyen műbe eléggé elgondolkozom be tudom-e majd fejezni, hiszen ehhez kell idő, nyugalom, kitartás és egyfajta elszántság, nehogy összecsapjam. S ezekből, mióta gyermekem erősen próbálja akaratát érvényesíteni igen csak hiányt szenvedek.
De őt is nagy odafigyeléssel készítettem és bónuszként még három tépőzáras pillangó és halacska is került rá, hogy kis gazdája bárhova tudja őket tapasztani.
Elkészült! :)))

Újból falvédő projekt!

Elhatároztam, hogy bizony mostanában nem készítek falvédőt. Ez férjemmel is közöltem, s mondtam hogy ha mégis, akkor bizony csapjon agyon. Hiszen nem kis munka, rengeteg idő és egy csomó tűszúrás áldozatává válok ,mire elkészítem ezeket a falvédőket.

Félreértés ne essék, imádom őket, de..... Nos mégis áldozatul estem. Egy tündéri hölgy keresett meg, hogy bizony neki kellene egy csodaszép falvédő, cicákkal, emberekkel, halakkal, pillangókkal.... Természetesen nem tudtam a kérésnek ellenállni és hát belefogtam. Az elmondottak alapján ceruzát raadtam és papírra vetettem a gondolataimat.

Mikor ezzel elkészültem és a terv elfogadásra került belevágtam. Összekészítettem az alapanyagokat, (aminek természetesen az áfa emeléssel az áruk is felment) Kimértem és lemértem, majd elkezdtem a házikókat rávarázsolni az anyagokra, apró pici öltésekkel.
Eddig idáig jutottam, de most teljes erőbedobással dolgozom rajta, mivel másfél hét múlva iskola és bizony megyek a lurkók közé újból.

Gondolatok a jövőről!

Nem kell semmi nagy dolgra gondolni, csak elméláztam két hét múlva ismét belekerülök az élet nagy körforgásába. Ismét dolgozni kezdek, s bizony a lányom is bekerül ebbe a csúnya rendszerbe.

Sajnálom, hiszen most már nap mint nap korán kelünk, bölcsibe megyünk, játszunk (személy szerint tanítok), hazamegyünk.... Tehát nap mint nap ugyan azt fogjuk tenni. A szürke hétköznapok. Ami remélem nem szürkíti el kapcsolatomat vele, férjemmel ,barátaimmal. Bár igen zizegő személyiség vagyok tehát ezt nem gondolom. Csak kissé félek bírni fogom munka, gyerek, férj, zene, gyerekcsoport, meska.....