Igen csak némaságba burkolózom mostanában, post íróként és olvasóként is. Elolvasom amit írtok, tudomásul veszem, de biza egy-egy kedves szót, odaillő mondatot már nem írok. A blogom is hanyagolom....
De a hallgatás nem csak rólam mondható el...csend van...csak ritkán esik be egy-egy megjegyzés.
Nem pezsgek net szinten...csak vagyok...néha kóbor FB hivatkozást ejtek. Ennyi.
Hát így ismert azt hiszem nem leszek...ha ezen múlik:)
De hogy eme melankólikus gondolatsort felvidítsam, mutatok néhány apróságot....egy sima egy fordított módon....
2 megjegyzés:
Szia Renáta!
Ne keseredj el, én olvaslak ám! Csudaszépek a munkáid. Tudod, sokszor én is csak úgy lógok a levegőben, nem kommentelek semmit. Minek? Aki akar, úgyis megtalál. Nekem semmi rendelésem nincs, sem vevőköröm. Azért bizakodom. Ez a blogvilág már csak ilyen...
Fel a fejjel!!!
Szép hétvégét és ünnepnapot! :o)
Szeretettel: Zsófi
Zsófi! De édes vagy. Köszönöm a bíztatást. Rám fér. Valamiért olyan melankolikus vagyok és ez nem jó :(, de a fejem felszegem, s előre:)
Megjegyzés küldése