Gyermekem még csak ötödik napja járt oviba, mikor is az egyik óvó néni odasomfordált hozzám, hogy szeretnének egy jelenetet előadni a gyerekeknek, s nincs-e hozzá bábunk. De még jobb lenne, ha varrnék :)
S honnan derült fény a varrótudományomra. .....Mikor ismerkedni jöttek a gyermekemmel, neki a bábos kosarat kellett kiborítania,amiben egy csomó általam készített báb volt. Ekkor már láttam az "ördögi" fényt a szemükben. Jó ez vicc, de már ekkor éreztem, hogy ebből baj lesz. S lett.
Nem katasztrófa, de azért meg van a magam kis rendje, ha jönnek megrendelések, akkor vagy elfogadom, vagy elutasítom, de a gyerekem óvó nénijének a kérése az más. Azt bizony teljesíteni kell, ha nem rögtön, akkor azonnal. :)))
Még szerencse, hogy nagy bábkészítő lelkesedésemben a könyvtárból kivettem, majd lefénymásoltam egy rakat báb szabásmintát. S még nagyobb szerencse, hogy meg is találtam őket, így csak szabnom és varrnom kellett.
Kitaláljátok milyen állatok kellettek?
Veletek is előfordult ilyen "közösségi munka"?
S mikor fotóztam őket sikerült lencsevégre kapnom a köveinken sütkérező gyíkot.
4 megjegyzés:
Naná, hogy kitaláljuk :) Nagyon édesek, a nyuszkó pofija különösen tetszik.
Ami az óvónőket illeti... én a fiam csoportjába varrtam volt hatalmas zsebes tárolót, plusz függönyöket a szekrények elé, hát... dolgoztam velük vagy egy hétig, ráadásul nem is nagyon élveztem. A sulikban már nem nagyon reklámozom magam :)
Csodásak! :) Egyértelműen süni, és nyuszi. :)
Köszönöm a biztatást. Egyenlőre csak magunknak. Lelki ismeret furdalásom lenne, hogy szinte mindent más talált ki. Régen, de akkor is.:)
Folyt.köv. Szórakozik a gép. Tehát más szellemi munkájából nem szívesen. Annyira meg nem vagyok ügyes, hogy átalakítsam, mint a táskáknál. Azt hiszem a meglátjuk dobozba teszem a gondolatot!
Megjegyzés küldése