Nem méltó hozzám, hogy a gyapjúfilcet mostanában hanyagolom. De úgy is mondhatnám, hogy annyi táska van a fejemben, hogy úgy járnék, mint az a bizonyos szürke szamár. Elvesznek a ködben. Így lányzóm mellett igen lassan, de néhány kis pénztárca megszületett.
Az elsővel annyira nem vagyok megelégedve, hiszen hét elején még ilyen gyermeteg hangulatban voltam, s ez tükrözi is az elkészült mű...
Még most is erősen gondolkozom, fent hagyjam-e a meskán.
S miután befejeztem, s a hangulatom is igen megváltozott, így egy nőcis tárca lett a következő. Három általam imádott fehér virág, sárga középpel. Most őt imádom jobban.
2 megjegyzés:
No, most komolyan... mi a baj az elsővel? Szerintem, édes. Az embernek vannak gyermeteg, komoly, ünnepélyes, és idétlen pillanatai, napjai. Mindhez kell tárca! :)
U.i. Úgy zavar, hogy nem tudom a keresztnevedet...
Édes a biztatásod. a teljes nevem Patonai Fábián Renáta, de akkor én is kérem a tied!:D
Megjegyzés küldése